Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hetedik fejezet. Nemzetközi jog
341 bejelentő jogutódja a bejelentésnek a többi országokban való megtételére elsőbbségi jogot élvez. A „bejelentés“, mely a francia szöveg „depót“ szavának fordítása, egyértelmű a lajstromozással. Jogi természete szerint az elsőbbségi jog tehát a lajstromozási igénynek egyik esete, amelyről föntebb (harmadik fejezet) szólottunk. A lajstromozási igény elvi tartalma tekintetében utalunk a hivatkozott fejezetre. Ehelyütt az elsőbbségi jog különös szabályaival foglalkozunk csupán. 9, Az elsőbbségi jog igénybevétele valamely Uniós országbeli előző lajstromozást kíván. Az egyezmény 4. cikke kifejezetten a „szerződő államok egyikében“ történt bejelentéshez köti az elsőbbségi jog igénybevehetőségét. Nem szükséges azonban az elsőbbségi jog igénybevételére, hogy a lajstromozás már megtörtént legyen, elegendő, ha a lajstromozás csupán megkéretett. Ennek az egyébként általános felfogásnak indokoltságára az elsőbbségi jog határidejével (ld. 11. pont) kapcsolatban fogunk reámutatni. Az Egyezmény személyileg a bejelentőnek, illetve a bejelentő jogutódjának biztosítja az elsőbbségi jogot. A bejelentő személyével kapcsolatban az Egyezmény 4. cikke semmi minősítő körülményt meg nem szab, de föltételezi, hogy a bejelentő megfelel azon személyi követelményeknek, amelyeket a bejelentési állam országa megkíván, vagyis nagy általánosságban annak a követelménynek, hogy a bejelentés országában vállalata legyen. Nem szükséges, hogy a bejelentő a bejelentési állam honosa legyen, mert a donicilium (telep léte) elve itt is érvényesül. Az elsőbbségi jog a bejelentő jogutódot is megilleti. Az Egyezmény itt sem tartalmaz semmi további kelléket és különösképen nem kívánja meg, hogy a jogutódlás lajstromszerűen a bejelentési államban már elismertetett legyen. Ami egyébként egyenes folyománya annak, hogy magától a bejelentőtől sem kívánja meg az Egyezmény annak igazolását, hogy a lajstromozás javára már megtörtént. Arra való tekintettel azonban, hogy a lajstromozás megkérését a bejelentő az elsőbbségi jog igénybevételénél igazolni tartozik, felmerül a kérdés, hogy ha a bejelentő jogutódja kívánja az elsőbbségi jogot a maga részére igénybevenni, nem szükséges-e a maga részére legalább annyit megkívánni, hogy a jogutódlás alapján eszközlendő védjegyátírási kérelem benyújtását igazolja. Az elsőbbségi jog határidejével kapcsolatban (ld. alább 11. pont) az az álláspontunk talál indokolásra, hogy a bejelentő jogutódjától is csupán a jogelőd lajstromozási kérelmének iga-
