Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
281 jegyként le nem foglalható, mindazonáltal a szín is részesülhet védjegyoltalomban, ha valamely védjegy határozottan megkülönböztető tényezőjeként szerepel, akkor a védjegyoltalom kiterjed a színre is.“ (Szász 835. eset.) 17. A gyakorlatban sűrűn jelentkezik, hogy valamely védjegyre az „á la“ vagy „System“ szavakkal történik utalás. Ez az eljárás félig szemérmes, félig óvatos reátamaszkodás az ismert védjegy erejére. Ha e kifejezések használata a közönség műveltebb rétegei számára nem is hat megtévesztően oly irányban, hogy e jelzés mögött a védjegybirtokos vállalat árúját sejtsék, egyenesen felvilágosítólag hatnak, hogy az árú nem a védjegybirtokosvállalattól, hanem más vállalattól származik, figyelemmel kell lenni arra is, hogy a közönség kevésbbé művelt része a kifejezések mellett is a védjegybirtokos vállalatra gondol. A bpesti büntető járásbíróság B. I. 1692/1904. sz. ítéletében (Szász 815. eset) a „System“ megjelöléssel használt védjegyre a védjegybitorlást megállapította azzal az indokolással, hogy a jelzés a vevőközönséget tévedésbe ejtheti, hogy a védjegybirtokos vállalat árúját veszi. Az „á la“ jelzéssel kapcsolatban használt védjegyre a budapesti büntető járásbíróság B. III. 336/1907. sz. ítélete (Szász 813. eset) mondotta ki a védjegybitorlást, anélkül azonban, hogy a kérdéssel külön foglalkoznék, illetve az „á la“ jelzés használata mellett is kizárólagos használati jog megsértésével operál az ítélet. Ehhez még hozzátehetjük, hogy a versenyjogi gyakorlatunk ugyancsak tiltja a „System“ szó használatát. A kir. Kúria eltiltotta a „BW. rendszerű“ árú hirdetését (Kúria P. IV. 5396/1931.). Ez a kúriai ítélet annak a Reichsgericht egykori kitűnő tanácselnökének, Adolf Lobénak könyvében (Die Bekämpfung des Unlauteren Wettbewerbs) nagyvonalúan kifejtett, ma már általánosan elfogadott álláspontnak felel meg, amely az idegen munka presztízsének más vállalat általi kihasználását meg nem engedett cselekménynek minősíti. A német felfogás a „System“ megjelölésben, sőt még az idegen védjegy olyan felhasználásában is, amely az árút. mint az ismert védjegy utánzatát hirdeti, meg nem engedett védjegyhasználatot lát (Ld. Seligsohn 180. és 210. lap). A nagyközönség nem lesz mindig tisztában azzal, hogy a „System“ vagy hasonló szavak alatt jelentkező árú esetén két vállalat létét tételezze fel, sőt akként is alakulhat a közfelfogás, hogy a vállalatok különállását, két vállalat létét felismer
