Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Hatodik fejezet. Büntetőjogi rendelkezések
273 két oly irányban, hogy alanyilag külön kell válnia a védjegyjogosultnak és az árú előállítójának. A védjegybirtokostól származó árút sem szabad a védjeggyel ellátni, ha az árút a védjegybirtokos maga nem látta el védjegyével. Ilyenkor ugyan a védjegynek az árún való feltüntetése nem ejt tévedésbe az árú származása tekintetében, de a védjegy jogi és gazdasági hivatásának tárgyalásánál reámutattunk arra, hogy a védjegy nemcsak származásjelző, de egyúttal az árú jóságának garanciális jele is * Normálisan a védjegy mindkét irányban hat, de megeshetik, hogy a védjegybirlokos a bármi okból kevésbé sikerült árúját, (gyártási hibák elkerülhetetlenek) nem kívánja védjegyével ellátni, esetleg az ily árút olcsóbban is árusítja. A védjegybirtokos a védjegy értékét, árúja megbízhatóságát, azt, amit gyűjtőszóval üzleti presztízsnek neveznek, nem akarja kevésbé sikerült árújával kockára tenni. Ha az ily árún a továbbeladó a védjegyet alkalmazza, formailag mást illető védjegyet használ fel és pedig jogtalanul: a védjegybitorlás tényállása tehát adva van. Ellenkező nézeten van Baumbach (id. munka 370. 1.) A tudatosság kérdésével kapcsolatban külön kell foglalkozni az előző használó személyi, illetve az ú. n. Vorratszeichen tárgyi viszonyával kapcsolatban. Az előző használó személyével összefüggő tudatosság kérdésével alább a 16. pontban foglalkozunk. A tudatosságnak a Vorratszeichen esetében való alkalmazhatóságával kapcsolatban a következőkre kell utalni. A Vorratszeichen, vagy ahogy mi nevezzük, a tároló védjegy tudvalevőleg gyakorlati használatban nem áll. Annak lajstromozása a készenlétben tartás céljaira történik, hogy a vállalat adandó esetben a csupán a lajstromban szereplő védjegyet aktív szerephez juttassa, azt tényleg felhasználja, de ezzel egyúttal tároló védjegyi minőségét meg is szüntesse. Amíg a tároló védjegynek ez a jellege fennáll, vagyis a védjegy árúval kapcsolatban nem szerepel a forgalomban, addig nem is lehet beszélni arról, hogy a védjegy jogosulatlan használatának a motívuma a közönség előtt nem is ismert védjegynek, ez okból nem is létező vonzó erejét kívánná a másik vállalat,— a vádlott — a maga számára kiaknázni. A védjegytörvény azonban. * A \édjegy garancia funkcióját szemben a származási jelzés funkciójával, egvre erősebben hangsúlyozzák az irodalmi vélemények. Ld. még OLG. Hamm ítéletét M. u. w. 1329. évf. 396. 1. Dt. Beck Salamon : Magyar Védjegyjog. 18
