Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)

Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek

170

nem a nem használt védjegy védjegyjogi oltalma egyező a használt védjeggyel. A védjegy nem használása tehát nem vezet egy ius dormienshez, amely a nem használás alatt nyugodnék és teljes erőre a használat felvételével kapna. A nem használt védjegy jogi oltalmán alapszik a defenzív védjegy, (ld. alább 6. pont.)

1/b. A nem használt védjegy jogi oltalma azonban mégis kisebb, mint a használt védjegyé. A Tvt. ugyanis szintén védi a védjegyet, de ez a védelem nem a lajstromozás folyamányaként illeti a vállalatot, hanem azon az alapon, hogy a védjegy az ő vállalatának ismertető jele. A védjegy használata ugyan nem jár holtbizonyosan ezzel az eredménnyel, hogy a védjegy, mint vállalati ismertetőjel a közönség tudatába átkerüljön, de viszont egy nem használt védjegyről a közönség nem tud, az ismertté nem válhatik, a nem használt védjegy tehát a Tvt. alapján oltalmat nem élvezhet. A Berlinben 1920-ban tartott ipari jogvédelmi kongresszus alkalmából fölmerült az a kívánság, hogy a védjegy öt évi időtartamon belül kötelezően használatba veendő legyen (Elster 386 1.). Az indítvány szerint a kötelezettség a használatra szorítkozik, amennyiben valaki védjegyet lajstromoztatott a javára, de a védjegy lajstromozására a kötelezettség fenn nem áll.

2. A törvény 6. §-a, amikor kimondja, hogy a belajstromozott védjegy használata rendszerint nem kötelező, hozzáfűzi, hogy bizonyos árúnemekre a kereskedelmi miniszter elrendelheti, hogy forgalomba bocsátásuk előtt lajstromozott védjeggyel rendeleti úton megállapítandó módon láttassanak el. A 19751/1933. sz. rendelet 23, §-a mint láttuk, a kereskedelmi miniszter védjegyügyi hatáskörét a szabadalmi bíróságra ruházta át, de az 1890 : II. tcikk most tárgyalt 6. § ában foglalt intézkedést továbbra is fenntartotta a miniszternek, mert a kötelező védjegy előírása gazdaságpolitikai mérlegelés alapján történik, ami nem bírói, de közigazgatási funkció.

A törvény ezen rendelkezése többet jelent, mint a védjegy kötelező használatát. A védjegy kötelező használatát kívánó reform tárgyalásánál azt láttuk, hogy a kötelező használat csupán a lajstromozással megszerzett védjegy használati kényszerét akarja előírni, de kényszert oly irányban nem jelent, hogy a vállalatok kötelesek árúikra védjegyet lajstromoztatni. A kötelező védjegy használat tehát általánosságban a fél saját tét szésétől függően megszerzett védjegyre áll fenn, de magát a védjegy szerzését továbbra is a fél szabad akaralelhatározásá-