Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Negyedik fejezet. Védjegyjogi keresetek
168 badalmi bíróságnak van fenntartva. Sem a kamara a lajstromozás alkalmával, sem a bíróságok valamely eléjük kerülő ügyben e kérdésben állást nem foglalhatnak. A kamara, mint láttuk, köteles ugyan a bejelentett védjegy lajstromozhatóságát megvizsgálni (ld. fentebb a második fej. III. szakasz 1. pontját) de ez a vizsgálat a tárgyi védjegyjogon alapuló akadályokra szorítkozik, szubjektív jogok a kamarai vizsgálatnak nem tárgyai. A bíróság előtti eljárás során, ha incidentaliter felvetődik az árúnem hasonlóságának a kérdése, a bíróság köteles a kereskedelmi miniszter döntését kikérni. A védjegynovella 12. §-a ugyan csak a büntető bíróságra mondja ki kötelezőnek a miniszteri határozat kikérését, de nyilván áll ez nem csupán a büntető bíróságra, de a polgári bíróságra is. (Annak okára, hogy a bíróság miért említi e helyütt csupán a büntető bíróságokat, ld. alább ezen fejezet IV. szakasza C. részének 2. pontját). 13. Hogyan áll a helyzet, ha a kérdéses árút a védjegybirtokos valójában elő nem állítja, illetve forgalomba nem hozza ? Elsősorban tisztázandó, hogy itt két esetről lehet szó, — amennyiben a második védjegylajstromozásnál, illetve a használatnál nem azonos, hanem csak hasonló árúról van szó. Az esetben, ha nem azonos, csupán hasonló árúk összeütközéséről van szó, nem lehet hivatkozni arra, hogy a hasonlónak talált árút a védjegybirtokos nem hozza forgalomba. Ez az ellenvetés a védjegy oltalmi körét szűkítené, amit a törvény sem szándékolt, de amint fentebb láttuk, az idegen munka gyümölcseinek mások általi kisajátítása meg nem engedett. Ez a helyzet pedig beállhat akkor is, ha a védjegybirtokos a másik árút nem tartja forgalomban, mert így is előállhat az a megtévesztés, hogy a fogyasztó, noha a védjegybirtokos a kérdéses árúval nem is foglalkozik, mégis a védjegyes vállalatból kikerülőnek fogja tartani a másik árút is. Közelebbről vizsgálandó az a másik eset, ha a védjegybirtokos a lajstromozásnál bejelentett árúját, amelyhez való hasonlóságát a másik árúnak panaszolja, forgalomban nem tartja. Puszta időleges szüneteltetés számba nem jön; a védjegy oltalmát az időleges szüneteltetés nem érinti. Más a helyzet, ha a védjegybirtokos egyáltalán nem foglalkozott az általa bejelentett árúval. A K. M. 1366/1910. sz. határozat az alperesi védjegy árúkörét korlátolta, az alperes által bejelentett, de valójában általa soha forgalomba nem hozott tea árút a védett árúk jegyzékéből törölni rendelte azzal az indoklással, hogy védjegyoltalom csak oly árúkra szerezhető, amelyet az illető vállalatában tényleg
