Beck Salamon: Magyar védjegyjog - A "Polgári jog" könyvtára 19. (Budapest, 1934)
Második fejezet. A védjegyjog megszerzése
í 29 vényességét tagadják, bizonyos fokig kénytelenek számolni a szerződés létével, nem mint szubjektív jog forrásával, ami álláspontukkal ellenkezik, hanem mint ténnyel. így Neumann kifejezetten megtagadja a védjegybirtokostól úgy a kártérítési jogot, mint a védjegybitorlás címén való eljárást, a volenti non fit iniuria elvének eseti alkalmazásaként. Csupán az engedély mindenkori revokálásának jogát ismeri el (36. 1.) és a revokálás utáni használat alapján ad csak jogokat a védjegybirtokosnak. A kérdés ilyen elrendezése szaporítja azon joghelyzetek számát, amikor támadó igények a félnek nem állnak rendelkezésére, ugyanakkor, amikor védő igények a fél által érvényesíthetők.* 28. Nem esik a licencia fogalma alá az az engedély, amelyet valaki nevének, címerének, igényének egy idegen vállalat védjegyében való befoglalására ad. Itt csupán védjegyül való használat megengedéséről van szó, de ami átengedtetik, az maga nem védjegy ; a másik eltérés az, hogy itt a védjegybirtokos, aki az engedélyt kapja, a licenciánál pedig ő az, aki az engedélyt adja. Gondolatilag helytelen tehát, amikor Adler a licenciaszerződés bírói elismerésének adatai között oly ítéletekre is hivatkozik, melyek oly szerződés ügyében hozattak „mit welchem einem Dritten gestattet wird, den Namen des Gestaltenden als Waarenzeichen zu gebrauchen.“ (299. 1.) Itt a névjog, cégjog, címerjog a rendelkezés tárgya, a védjegy csak az engedély felhasználásának esetlegessége. 29. Újabban mozgalom indult meg, amely a védjegy önálló forgalomképességének jogi elismertetését célozza. A propaganda, noha természetesen jogászok részvételével folyik, erősen utal a gazdasági célszerűségre. A védjegy önálló dologisága fogalmilag nincs kizárva, mintahogy a francia jog a kontinentális felfogással ellentétben, a védjegy önálló értékesítését megengedi, még sem tartjuk helyesnek, hogy a védjegy önálló kereskedelmi cikké váljon.** A védjegy önálló átruházása ellen a védjegy deceptív jellegének tilalmát is felmutatják. Bányász Jenő elvileg az üres átruházással űzhető visszaélések orvosszeréül a tisztességtelen verseny elleni törvényt ajánlja, de már ő maga is kénytelen volt azt a koncessziót megtenni, hogy ahol * V. ö. Szerző: „Védő és támadó igények“ című cikksorozatét. Jogt. Közlöny 1921. évi. 17. és 19. sz. ** Ld : Dr. Bányász Jenőnek a Nemzetközi Iparjogvédelmi Szövetség magyar osztályában e kérdésről tarjott előadás és hozzáfűzött vita referátumát és Wassermann füzetét : Die Übertragbarkeit des vVaarenzeichens. Dr. Beck Salamon : Magyar Védjegyjog. 9
