Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)

Előszó

Előszó

A gépkocsi feltalálásával - ami közismerten két német feltaláló, Karl Benz és Gottlieb Daimler nevéhez fűződik - az emberiség ősi álma valósult meg.

Az önmagától haladó eszköz gondolata végigkíséri az emberiség történetét. Gyakorlati megvalósítására megfelelő eszközök, ismeretek, illetve hajtóerő hiányában azonban nem volt lehetőség. Régi korok szellemi nagyságai isteneiket utaztatták önmaguktól haladni képes járműveken. A Bibliában például találkozhatunk „tüzes szekérrel”, amelyik Illés prófétát vitte fel az égbe. Homérosz Iliászában a kovácsok istene, Hephaistos készített a görög istenek számára maguktól haladó háromkerekűeket, melyekkel szélsebesen hajthattak az istenek tanácsába (XVIII. ének 369-379 sorok):

„ Héphaistosnak aranypalotájához jőve Thétis,

Mely csillagfényben ragyogott s nem volt neki mása Fenn az Olymp magasán: maga építé fel a Sánta.

Épp a fúvók mellett sürgőit izzadva az isten;

Háromlábú vasat készített, számra húszat, hogy Ércpalotájának fala mellett rendre kirakja.

Lábuk alatt aranyos karikát helyezett el a művész,

Hogy gyűlésre gurulhasson valamennyi magától És haza futhasson: bámult - ámult - aki látta.

Már a fülek híján a remekmű ott vala készen,

Most ezeken fáradt, hogy erősre szegezze szegekkel.”

A szépség és szerelem istennője, Aphrodité verebekkel vontatott szekérrel vitette magát. Arisztotelész megfogalmazásában, „amíg a szövőszékek nem fognak maguktól járni, amíg a kocsik nem fognak maguktól menni, addig szükség lesz rabszolgákra”, ugyancsak a nem emberi, illetve állati erővel működtetett, mozgatott eszközök iránti vágyat vélhetjük felfedezni.

5