Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)
Magyar autógyárak - autókészítők
vették az öntöttvas hátsóhidat, hogy gyakran eltörtek. Az első világháború kitörését megelőző hónapokban a gyár tárgyalásokat folytatott az angliai Daimler képviselőivel Knight rendszerű, tolattyús motorral üzemelő gépkocsitípusaik Aradon történő gyártására. A megállapodás megkötését követően Aradra szállították a mintakocsit, és a rajzok egy része is megérkezett. Ekkor azonban kitört a világháború, így a kocsik gyártására már nem kerülhetett sor. (Ezek a csendes járású autók Bécsbe kerültek volna, ahol taxiként akarták őket forgalomba állítani.) A hadseregnek nemcsak teherautókra, repülőgépekre is szüksége volt. Ezért a teherautók mellett az osztrák Warchalowski-féle 140 lóerős, kétkarburátoros, hathengeres Hiero-repülőgépmotort is gyártottak. Ezekből egy éven át hetente öt darabot készítettek. 1915-ben a mannheimi Benz Rajnai Automobil- és Motorgyár R. T. vette át az üzemet. Ekkor modern gépi berendezésekkel ellátott új csarnokok épültek. Az alkatrészek csereszabatosságát biztosítandó bevezették a méretek tűrésezését, majd rátértek saját Benz rendszerű repülőgépmotor típusainak a gyártására. Érdemes megemlíteni, hogy közvetlenül a Benz átvételt megelőzően Aradon próbálkoztak a francia Gnome-Rhone rendszerű forgó repülőgépmotor gyártásának beindításával is. Bár megszületett a megállapodás a licencia átvételére, a gyártásra mégsem került sor, mivel közben a gyárat a Benz átvette, illetve Franciaországgal hadban álltunk.. A Benz-motorok a világháború befejeztéig készültek a gyárban. A kezdeti 180 helyett a végén már a 220 lóerőre növelt teljesítményű motorból heti 10-12 darabot készítettek. A gyár létszáma a háború végén már 1600 fő volt. A háború végéig folyt a teherautók gyártása is. Ezek teherbírása azonban a lánchajtásra történt átalakítás után 2,5 tonnára csökkent. Ugyancsak gyártották a 45, 60 és 90 lóerős kivitelű, az ipari és 54 mezőgazdasági célokra szolgáló 4 és 6 hengeres ALAMO rendszerű stabil motorokat is. A vasúti kocsikba építhető kevert üzemű (benzin-elektromos) hajtóegységek (automautrice-ok) csak az első néhány évben készültek. A háború miatt ezek gyártása abbamaradt. A Benzvezetés tervbe vette a Benz mintájú személy- és teherautók gyártását is. A hadirendelések mellett azonban a háború alatt erre nem nyílt lehetőség, így azt a későbbi időkre halasztották, amiből aztán végül semmi nem lett. Arad ugyanis 1918- ban francia megszállás alá került, majd Romániához csatolták. Ezt követően a gyár az „ASTRA” Prima Fabrika Romana de Vagoane si Motoare S. A. Arad, Sectia Motoare, vagyis az „ASTRA” Első Román Waggon- és Motorgyár R. T. Motor Részlege nevet vette fel. Egy ideig csak tengődtek, majd újra készítettek kis darabszámban Daimler rendszerű teherautókat, de már ASTRA néven. A teherautók az eredeti 35 lóerős hajtóművön kívül készültek 45/60 lóerős BMW- repülőgép- és a megmaradt Benzrepülőgépmotor alkatrészekből összeállított „öszvér” motorokkal is. Próbálkoztak személyautó kifejlesztésével, aminek mintapéldányait az „M” típusú teherautó alkatrészeinek felhasználásával készítették. Öt ilyen kísérleti kocsi készült, de ezek nem szolgálhattak alapul a gyártás beindításához. Ezt belátva, a francia Hotchkiss cégtől hozattak be mintakocsit, de ennek gyártására sem került sor. 1924-től újra próbálkoztak a repülőgép-építéssel. Először 12 személyes utasszállítót, majd 1925- ben felderítőgépet készítettek. Hiábavalóak voltak azonban a próbálkozások, a gyár sorsa már 1922- ben eldőlt, amikor egyesítették a szomszédos Weitzer-féle vagongyárral. Az autó- és motorgyártás felszámolására 1925-ben került sor, amikor az autó- és repülőgépmotor gyárat leszerelték és gépi berendezéseit átszállították Brassóba. A MARTA üresen maradt csarnokaiba a vagongyár költözött be. A gyár fennállása közel tíz esztendeje alatt 20 db Westinghouse rendszerű teherautót és autóbuszt, 25 db Westinghouse rendszerű személyautót, 2 db Csonka rendszerű csomagszállítót, 4 db Westinghouse rendszerű postaautóbuszt, 200 db Austro-Daimler mintájú taxit és személyautót, 200 db Daimler rendszerű teherautót készítettek. A MARTA csak járóképes alvázakat készített, a kocsiszekrényeket, felépítményeket más vállalatok. Az autógyártás során az autóalvázakat a budapesti Chillingworthgépgyár sajtolta, a hűtőket a német Windhoff és a francia Solex szállította, és külföldről szállították a nyers bronzöntvényeket (Negedli), valamint a nyers motorblokkokat is (Saint Pöltenből). A főváros számára 1915-ben szállított Daimler-rendszerű autóbusz (középen) két másik (Benz-benzinüzemű és Austro-Daimler elektromos hajtású) társával.
