Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)

Az autó hazai úttörői - autóépítőink

Vasöntő- és Gépgyár szállította. A saját motorok készítése után hozzálátott a karburátor és a váltómű előállításához.

1904 és 1907 között 10 darab Compact motorkerékpár hagyja el a Bory-műhelyt. nagyobb részt saját készítésű motorokkal. A motorkerékpárok közül kettő oldalkocsis változatban készült. Az egyik oldalkocsi csővázas és lemezborítású volt. a másikat pedig kosárfonó készítette fűzfavesszőből.

Bory az általa előállított motorokat nemcsak motorkerékpárjaihoz használta, számosat közülük ipari felhasználásra (gépek hajtására stabil motorként értékesített, de motoros fűrészhez is felhasználták.)

Amikor a motorok előállítása már problémamentesen folyt, egy miskolci vaskereskedő. Fáy (Fuchs) Henrik ösztönzésére és anyagi támogatásával 1907-ben kisautó építésébe fogott. Mivel a fogaskerék készítése, alkalmas gép hiányában, gondot jelentett számára, a kocsihoz olyan váltóművet szerkesztett, amihez nincs szükség fogaskerékre. Megoldását „Antriebsvorrichtung mit schwingendem Hebel" címen szabadalmaztatni akarta. Találmánya lényegében dörzshajtás volt. de nem a szokványos síktárcsa-dörzskerék megoldással. A bal hátsó kerék féktárcsájába épített szerkezetének lényege egy kisebb méretű sík tárcsa és egy kilincsmű-szerű, csuklós rudazat kombinációja. A dörzskereket csuklós rudazatok helyettesítették, ezek lökődő mozgással forgatták a síktárcsát. A sebesség módosítása (az áttétel változtatása) a tolóménak a tárcsa középpontja, illetve külső átmérője felé történő eltolásával történt. Szerkezete nem vált be, mert a lökődő karok, amelyek kézzel mozgatva jól működtek, a motor üzemi fordulatánál már megcsúsztak. Belátva, hogy a szerkezeten javítani nem lehet, az elvvel van a baj, a kocsit szétszedte és egy teljesen új hajtási módot talált ki. A munkát a motorral kezdte. A „V” elrendezésű motort szétbontotta és a két hengert egymás mellé építve keresztirányban építette be. A tolórudas megoldás helyett kettős tengelykapcsolót készített, ami

az egyik irányba tolva (kapcsolódva) kisebb, a másik irányba tolva nagyobb áttételt adott. Középállásban lehetett a hajtást kiiktatni, a kocsi járó motornál is állt. Induláskor a kisebb sebességet biztosító tengelykapcsoló oldalt kellett csúsztatva bekapcsolni, majd amikor a kocsi már eléggé felgyorsult, a másik tengelykapcsoló oldalt kellett átváltani. A kocsihoz nem készített differenciálművet, ezért a lánc csak az egyik, a kocsi bal hátsó kerekét hajtotta. Az átépítéssel a kocsi már használható lett, olyannyira, hogy az 1908. évi Budapesti Automobil Kiállításon díjat nyert vele.

A kocsival való kísérletezés azonban minden anyagi lehetőségét kimerítette. Előbb kölcsönt vett fel a házára, de ez nem sokat segített rajta. Ekkor megnősült. A felesége hozományából tovább tudta folytatni a gépkocsiépítést. Újabb. 1909-ben készült kocsijába azt a kéthengeres Laurin & Klement motort szerelte, amit németországi útjáról hozott magával.

Bory 1907 és 1910 között hat Compact autót készített. Közülük négybe kéthengeres, léghűtéses, 500 cnú-es motor került. (Kettőt Zedel mintára maga készített, kettő eredeti Zedel-motor volt.) Egy kocsi kéthengeres Laurin & Klement vízhűtéses motort, egy pedig egyhengeres Zedel mintájú, saját készítésű léghűtéses motort kapott. A kocsik egy része lemezborítású, más része fa karosszériás volt. A lemezkarosszériát Bory. a fa karosszériát Oláh Péter és fia. helybeli bognárok készítették.

1910 körül a két Bory fivér viszonya nagyon megromlott. Pálnak szándékában állt másutt új műhelyt nyitni, de végül is József távozott. Pestre költözve a Kerepesi úton (a kaszárnyával szemben) nyitott műhelyt, amely nem sokáig működött, mert be kellett vonulnia katonának.

Leszerelése után Kispestre költözött, a Vas Gereben u. 42/a. szám alatt nyitott új műhelyt. Autóval, motorral ekkor már nem foglalkozott. Főleg forgácsolási munkákból élt. de satukat, kéziszerszámokat is készített. Az 1930-as évek végén rátért a házi használatra szánt textilipari kisgépek (angórafonalat feldolgozó kártoló-, fonó-, motringoló gépek, összecsukható szövőszékek) előállítására. Közben akadt egy, a családja előtt is titkolt, de sajnos téves ideája, az örökmozgó. Amint ideje engedte, sietett fel háza padlására, hogy gépe modelljét tökéletesítse. Kár, hogy nem ismerte fel a dolog képtelenségét, amiről már Leonardo da Vinci is így írt: „És ti, az örökmozgó kutatói, mennyi üres tervrajzot csináltatok ebbéli vizsgálódásaitokban. Ugyan, társuljatok az aranycsinálókkal.”

Bory műhelye egyébként 1948- ig állt fenn. ekkor gépeivel együtt alapító tagként belépett a Kispesti Vasipari Szövetkezetbe.

A Székesfehérváron maradt Pál tovább vitte az üzemet. Néhány éven át stabilgépként tovább készítette az egyhengeres motorokat, de ezzel a motorral a világháború vége felé két vasúti hajtányt is előállított. Az 1920-as évek elején Bory Pál ugyancsak összeállított egy autót. Ez azonban nem tekinthető önálló konstrukciónak, hiszen egy kiszolgált Puch autót (Kriegs-Puch) épített át, miután Ballot-motort szerelt bele. A székesfehérvári Bory-műhely az 1930-as években találta meg igazi profilját: igen jó minőségű kis esztergapadokat gyártott. Ez időben a művészi pályán tevékenykedő Bory István kívánságára színesfém öntödével tovább bővült az üzem. Itt egyebek mellett köztéri szobrokat is öntöttek. (Elsősorban Bory István alkotásait.) 1949-ben, az akkor mintegy 50 főt foglalkoztató üzemet államosították, és a Székesfehérvári Finommechanikai Vállalat telephelye lett.

28