Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)

Az autó hazai úttörői - autóépítőink

Dedics Ferenc, Budapest

Az eddig említett iparosok - elsősorban a biztos és jelentős vevő reményében (mondhatnánk a Postára alapozva) vállalkoztak motoros járművek építésére. Függetlenül attól, hogy bíztak a nagy jövőt sejtető, új közlekedési eszközben, a most említésre kerülő iparosokat inkább az újdonság varázsa vonzotta. A saját tehetségükben, szakmai felkészültségükben bízva láttak hozzá járműveik elkészítéséhez.

Az egyik közülük a vidékről Budapestre költözött fiatal mesterember. Dedics Ferenc (1873-1928). Dedics - apja, Dedics Sámuel nyíregyházi géplakatos-műhelyében szerezte szakmai alapismereteit, három testvéréhez, Sámuelhez, Kálmánhoz és Istvánhoz hasonlóan. 1895-ben friss segédlevelükkel Ferenc és öccse. Kálmán maguk készítette kerékpárjaikon külföldi tanulmányútra mentek. Bécs, München. Berlin voltak azok a főbb városok, ahol különböző üzemekben dolgozva gyarapítani tudták ismerteiket. Egy-két évi távoliét után tértek haza, saját kerékpárjaikon. 1898-ben Ferenc Budapestre költözött. hogy szerencsét próbáljon. Néhány évig lakatosüzemekben dolgozott. majd apja halála után a nyíregyházi műhely berendezését a négy testvér között szétosztva, 1903-ban saját műhelyt nyitott. A Bp. VIII., Tisza Kálmán tér 26. sz. alatti műhelyében motorkerékpárok készítésére, automobilok javítására rendezkedett be. Kezdetben alkalmazotti minőségben Dedics Kálmán (1875-1969) is vele dolgozott.

Az első saját szerkesztésű, egyhengeres, hörgőszelepes, szíjhajtású Dedics-motorkerékpár 1904-ben lett kész. Barátja, Lechner Attila motorkerékpár-versenyző megrendelésére készítette. A motorról értesülve. a nyíregyházi műhelyt tovább vivő Sámuel ezt írta Ferencnek: „Az én motoros biciklimmel mi lesz. május 40-re lesz kész? Én 300 forintot adok érte.” Majd a továbbiakban: „Szeretném látni a Léner (Lechner)-féle gépet és megpróbálni. tudnék-e én rajta járni. Készült-e már azóta valakinek olyan motorbicikli, mint a Léneré. Mutassátok meg, milyen rekordot értek el egy Dedics-féle motorbiciklin, mert az első út Nyíregyházáig balul ütött ki, attól többet ért a bendő gőzzel járó bicikli amikor olyanon jöttetek látogatóba, mert azon egy nap alatt meg ment az út Budapest és Nyíregyháza közt, a motoron az nem sikerült.” Lehet, hogy az első motorral akadtak még problémák, de hogy alapvetően használható szerkezet volt, azt az 1904. június 30-án megtartott 10 km-es verseny igazolta. Ezen Dedics - aki maga is szívesen versenyzett - 10 perc 4,6 mp-es eredménnyel országos rekordot állított fel.

Az első motorkerékpárt továbbiak követték, köztük voltak olyanok, amilyeneket a Millenáris pályán. a motorvezetéses kerékpárversenyeknél használtak. Ezt a „Groszmutter” néven emlegetett motort még az 1930-as években is használták.

Dedics munkásságát dicséri, hogy egyik motorkerékpárja az

1906- ban rendezett Harmadik Magyar Automobil Kiállítás második díját nyerte el. Az év őszén - az Első Országúti Versenyen - ugyancsak Dedics-motor futott be elsőnek a célba, nyergében Lechner Attilával. 1907-ben a János-hegyi versenyen 3 Puch-motor után Dedics gépe lett a negyedik.

A motorkerékpárok után autóépítéssel próbálkozott az időközben új. Bp. VIII.. Óriás u. 15. szám alatti műhelyében. Első autója

1907- ben lett kész. Az ugyancsak Lechner Attila számára készített kétüléses kocsit kéthengeres, hat lóerős, saját készítésű léghűtéses motorral látta el.

Ezután egy fogorvos, dr. Ehrlich Adolf elgondolását igyekezett megvalósítani. Ehrlich olyan gépkocsit akart létrehozni, amelyik - ellentétben a hagyományostól - úttaian utakon is képes közlekedni. Elgondolását olyan lábas hajtószerkezettel akarta megvalósítani, amelyik a ló járását utánozza. Dedics a megbízó újabb és újabb ötleteitől és pillanatnyi anyagi helyzetétől függően foglalkozott csak a kérdéssel. így a kísérletek kisebb-nagyobb megszakításokkal, több

éven át folytak mindaddig, amíg a megbízó belátta, hogy elgondolásával tévúton jár.

Az 1910-es évek elején újfajta karburátort készített. Úgy gondolta, ha a karburátort köpennyel veszi körül és abba bevezeti a motor hűtővízét, a kocsi indítása hideg időben is biztos. Szabadalmaztatni kívánt megoldása nyilván nem válhatott be, hiszen indításkor (amikor arra a legnagyobb szükség lett volna) a motor és hűtővize - és persze a karburátor is - egyaránt hideg.

Amikor az 1910-es évek elején a motoros repülés hazánkban is bontogatni kezdte szárnyait, Dedics a repülősport híve lett. Vasárnaponként rendszeresen kijárt családjával aviatikusaink gyülekezőhelyére, a nagyrákosi gyakorlótérre. Nem lett pilóta, de a gépek építését nagyban segítette azzal, hogy aviatikusaink számára motorokat készített. Ráadásul olyan alacsony áron bocsátotta a pilótáink rendelkezésére, hogy a kapott összeg sokszor még a felhasznált anyagok értékét sem fedezte.

Az első repülőgépmotort, egy kéthengeres, V hengerelrendezésű motort Adorján János (1882-1964) iránymutatásai alapján és hathatós közreműködésével készítette. A motor a gyakorlatban kissé gyengének bizonyult, és üzembiztonságával szemben is merültek fel kifogások. Nem volt alaptalan a rákosmezei pilóták közt szállóigévé vált mondás, hogy Dedics motorja a legilledelmesebb, mert amikor Dedics beszél, Adorján hallgat, amikor meg Adorján hallatja szavát, Dedics nem szól közbe. (Vagyis, a két henger közül hol az egyik, hol a másik bizonytalankodott.) Dedics a következőkben még számos repülőgépmotort, köztük forgómotort is készített. (Utóbbinál a főtengely állt és a hengerek forogtak. Hasonló felépítésűt a francia Gnome-Rhóne repülőgépmotorgyár készített.) Dedics további repülőgépmotorjai közt V elrendezésű, csillag- és soros állóhengerű motorok egyaránt előfordultak:

1909- ben 1 db 25 lóerős 2 hengeres V motort,

1910- ben 2 db 25 lóerős 2 hengeres V motort.

26