Zsuppán István: A magyar autó (Budapest, 1994)
Az autó hazai úttörői - autóépítőink
Az autó hazai úttörői - autóépítőink Bolyai Farkas-Bodor Péter, Marosvásárhely ,Az önjáró kocsi gondolata a Marosvásárhelyen élő nagy matematikus, Bolyai Farkas (1775-1856) agyában született meg elsőként hazánkban. Az 1810-es évek közepén háromkerekű, ajtóval, ablakkal, fazsindelyes tetővel ellátott, házikó formájú utazó alkalmatosságot készített, amit a környékbeli kirándulásainál gyakran használt. Mozgatásáról úgy gondoskodott, hogy vagy állva belülről tolta, vagy egy padozaton ülve, bottal löködte előre. Nem lehetett vele igazából elégedett, mert hamarosan egy ugyancsak fából készült csigakerekes hajtóművel látta el, amit forgattyú segítségével, kézi erővel mozgatott. Újabb változtatással úti házikóját négykerekűvé alakította. Közben tudomást szerzett arról, hogy Angliában már olyan kocsikkal kísérleteznek, amelyeket gépi erő mozgat. További értesülések szerzése végett 1818 októberében, Bécsben élő fiának, Bolyai Jánosnak (1802-1860) küldött levelében írta: „Úgy hallom, hogy egy kerekes, lónélküli utazó szert találtak. Láttad-é? Mi benne az essentiale? Nem valami afféle-é, mint az én nyári tsáklyám, mellyet úgy akartam tsinálni, hogy nagyobb, de kitsi frictióju kerekeken álló ülésről lábbal, s olykor bottal? Szeretném tudni rolla, ha van ott Bétsben.” A választ nem ismerjük, de biztos, hogy a kérdés nem hagyta nyugodni. Bolyai matematikában a világ élvonalába tartozott, a kultúra és művészetek terén is meglehetősen járatos volt, de műszaki problémákkal már kevésbé foglalkozott. A feltételezések szerint ezért vette fel a kapcsolatot az akkor ugyancsak Marosvásárhelyt élő, ezermester hírében álló Bodor Péterrel (1788-1849). Bodor műszaki érdeklődése már iskolás éveiben megnyilvánult. A marosvásárhelyi kollégiumban egy új rendszerű faliórát készített. A kollégiumi évek után tíz esztendőt külföldön töltött, asztalosként, órásként, lakatosként, kertészként dolgozott. De vándorévei alatt a bécsi Politechnikumon mechanikát is tanult. Amikor 1815-ben hazatért, Bethlen Lajos gróf kerlési kúriájában kapott munkát. 1818-ban Marosvásárhelyre költözött, ahol a város geodétája lett. Széles körű tevékenységét jói tükrözi naplója, amelyben egyebek között ezt írta: „5000 rhénus forint készpénzt gyűjtöttem össze aranyban, ezüstben és ezen kívül 2000 rhénus forintom van kiadva interesre, kaptam pedig ezeket a pénzeket orgona tsinálásért, vízmesterségért.” Valóban számos kutat, parkot, díszkertet épített. Készített orgonát, de még függőleges tengelyű vízturbinát is. Nevét főleg két, Marosvásárhelyen készült alkotása tette ismertté. Egyik volt a zenélő kút, amelyik hatóránként dallamokat játszott, a másik a 63 méter hosszú, 8 méter széles, fából készült Maros-híd, amelyik semmiféle vas alkatrészt nem tartalmazott. Témánkat tekintve kiemelkedő alkotása az a gőzkocsi, amit 1818 körül készített. Sajnos felépítéséről, műszaki jellemzőiről semmi sem maradt fenn. Az sem bizonyított, hogy a kocsit saját elgondolása alapján, vagy Bolyai megbízásából, esetleg kettejük közös alkotásaként építette. Meglétét viszont hivatalos iratok igazolják. Sok és jelentős alkotása mellett Bodor sajnos olyant is csinált, amiért mindenütt komoly büntetés jár: pénzt hamisított. Mi vezette erre a tettére? Nos, nem a szegénység, hiszen mint előbb idézett naplórészlete igazolja, jelentős összeget még kamatra is ki tudott adni. Tettét alighanem hiúsági okok vezérelték. Mint mondta, „hidat csinálni kismiska, pénzt csinálni, az már valami”. Tettéért komoly árat fizetett, 1819-ben letartóztatták, majd halálra ítélték. Az ítélet végrehajtására azonban nem került sor, mert Ferenc császár - büntetését 7 évi fogságra változtatta. Bodor gőzkocsijáról, letartóztatásakor - 1819. december 2-án - felvett kihallgatási jegyzőkönyv tesz először említést. Amikor a városi főbíró megkérdezi a vele együtt perbe fogott Páll Sámuel órásmestertől, hogy mióta áll Bodorral kapcsolatban, az azt felelte: „Amikor híres szekeréhez egy thermometrumot készítettem.” A jármű létét bizonyító másik iratban az 1821. április 30-i jegyzőkönyvben Bodor lefoglalt ingóságai - köztük egy muzsikáló szekrény és egy magától menő szekér - eladásáról intézkednek. Ismert Bodor ekkor készült beadványa is, ebben azt kéri, hogy ez utóbbiakat ne adják el, tegyék számára lehetővé további tökéletesítésüket. Miután kérését elutasították, sor került az árverésre. Az árverés sikertelensége miatt mindkét szerkezet megmaradt. Egy hónappal később az árverést megismételték, de az is sikertelen volt, mert mint az erről szóló hatósági jelentés megállapította, „a muzsikáló szekrény és a magától menni pretendált szekér ép állapotban nem lévén, eladhatatlan”. További sorsuk innen már nem követhető, minden bizonnyal megsemmisítették. A Bolyai-Bodor kapcsolat, illetve kettejük feltételezett együttműködése a gőzkocsi építése során tényekkel, sajnos, ma már aligha bizonyítható. A hely, az időpont, a körülmények egybehangzó volta azonban az elmondottakat támasztja alá. 12
