Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
találmánynak, ha a munkavállaló olyan találmányt dolgozott ki, amely nem érinti a munkavállaló tevékenységi körét. így pl. textilmérnöknek nem lehet munkaviszonyból folyó kötelessége elektromos ívhegesztővel kapcsolatos találmány kidolgozása. Szolgálati találmány azonban nemcsak munkaviszony, hanem egyéb jogviszony alapján is létrejöhet. A munkáltató megbízást adhat bárkinek, tehát nem munkavállalónak is bizonyos műszaki megoldás kidolgozására és ebben az esetben az eredmény nem munkaviszony, hanem egyéb jogviszony alapján jön létre. Jogilag tehát nincs akadálya annak, hogy a textilgyár a TMK részére a fent említett elektromos ívhegesztő kidolgozásával valakit megbízzon és e megbízás alapján is szolgálati találmány jöhet létre. A szolgálati találmány jogosultja a munkáltató. Ez annyit jelent, hogy a munkáltató nemcsak a szabadalommal, hanem a szabadalom engedélyezése előtt már a találmánnyal is rendelkezik. Ha tehát a szolgálati találmány tárgya pl. textilfestési eljárás, a munkáltató az új eljárással, mint szellemi termékkel, már a szabadalom engedélyezése előtt is rendelkezik, azt eladhatja, licencengedélyt adhat alkalmazására stb. Előfordul, hogy a munkáltató a találmányt nem akarja hasznosítani és ezért nem is kér szabadalmi oltalmat. Az is előfordulhat, hogy a munkáltató a szabadalom engedélyezése után dönt úgy, hogy nem hasznosítja a szabadalmazott találmányt. Ha a munkáltató sem a szabadalomra, sem a találmányra nem tart igényt, a találmánnyal, illetőleg a szabadalommal a feltaláló rendelkezhet, de csak akkor, ha ehhez a munkáltató szabadalmas írásban hozzájárul. A munkáltató szabadalmas hozzájárulása nélkül a feltaláló akkor sem rendelkezik a találmánnyal, ha a munkáltató azt egyáltalán nem hasznosítja. Abban az esetben, ha a találmány szolgálati jellegével kapcsolatban a feltaláló és a munkáltató közöttt vita merül fel, a vita eldöntése bírói útra tartozik. A díjazás feltételei A Szt. 9. § (3) bekezdés értelmében a szolgálati találmány feltalálóját díjazás illeti meg, amelyről a 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet rendelkezik. Ez a rendelet kizárólag a szolgálati találmányért járó díjazásokra vonatkozik (a továbbiakban: díjazási rendelet). A díjazási rendelet értelmében feltalálói díjra jogosult — az érvényes szabadalmi oltalom alatt álló szolgálati találmány feltalálója. E rendelkezés értelmében tehát feltalálói díj nem fizethető, ha a szabadalmi oltalom megszűnt, pl. mert az oltalmi idő lejárt vagy a szabadalmat megsemmisí tették. A fenti főszabállyal szemben kivételt képez az, amikor a szabadalmi oltalom megszűnése esetén is jár a feltalálói díj. Ez két esetben lehetséges: ha — a szabadalmi oltalom a munkáltató lemondása, vagy — az évi fenntartási illeték fizetésének elmulasztása miatt szűnt meg. 95
