Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
II. fejezet. Találmányok, szabadalmak
és viszonylag állandó. Az újdonság, egyneműség és viszonylagos állandóság fogalmát a Yr. határozza meg. A Vr. 31. § értelmében új a növényfajta akkor, ha alaktani, élettani vagy egyéb tulajdonságai tekintetében legalább egy lényeges jellemzőben különbözik az ismert fajtáktól. A Vr. 31. § (2) bekezdés értelmében „egynemű a növényfajta, ha egyedeinek lényeges jellemzői — az ivaros és nem ivaros szaporítás sajátosságait figyelembe véve — azonosak.” A lényeges jellemzőket a bejelentő közli és a kísérleti termesztés során a fajta egyedein a közölt jellemzőknek azonosaknak kell lenni. A Vr. 31. § (3) bekezdés értelmében „viszonylag állandó a növényfajta, ha akár termesztés, akár mesterséges szaporítás — vagy szaporítási ciklus — során lényeges jellemzői megegyeznek a leírásban foglaltakkal”. A nemesített növény csak akkor válik ténylegesen fajtává, ha „fajtastabil”. Akár az állandóság, akár az egyneműség elvesztése a fajta megszűnését jelenti és természetesen nem létező fajta nem állhat oltalom alatt. Az újdonság, egyneműség és viszonylagos állandóság olyan követelmények, melyeket leírás vagy rajzok alapján vizsgálni, bizonyítani, megállapítani nem lehet. E feltételek fennforgását csak úgy lehet bizonyítani, ha a növényt termesztik és a szaporítás során bizonyíthatók a feltételek megléte. Az ipari és a növényi szabadalom között nemcsak az oltalom feltételei térnek el egymástól, hanem további különbség az is, hogy ipari találmány elképzelhető és szabadalmazható akkor is, ha az csak műszaki leírásban és rajzokban ölt testet, tehát megvalósítására még nem került sor, ezzel szemben elméletileg papíron létrehozott növényfajtát oltalomban részesíteni nem lehet, mert ahhoz legalább az kell, hogy a fajta a kísérleti termesztés stádiumáig jusson el. A magyar fajtaszabadalmi rendszernek érdekessége, hogy nemcsak a növényfajtára, hanem az új növényfajtát eredményező eljárásra is ad oltalmat. A szöveg felületes olvasása félrevezető. A Szt. 6. § (2) bekezdés értelmében ugyanis az eljárás is csak akkor szabadalmazható, ha az általa létrehozott növényfajta új, egynemű és viszonylag állandó. Ha viszont a fajta új, egynemű és viszonylag állandó, akkor mint ilyen állhat szabadalmi oltalom alatt és nincs értelme, hogy az eljárást helyezzék oltalom alá. Tudomásom szerint eddig még senki nem kért szabadalmi oltalmat olyan eljárásra, amelynek eredménye új, egynemű és viszonylag állandó növényfajta volt. Véleményem szerint ennek nincs is értelme, mert ha a nemesítési tevékenység keretében van valami, amit nem szükséges oltalomban részesíteni, az maga a nemesítési eljárás. Ez is egy lényeges különbség a fajtaoltalom és az ipari oltalom között. A fajtanév Jelentős különbség tapasztalható az ipari találmány címe és a fajtaoltalmi bejelentésben szereplő fajta címe között, mely utóbbit a Vr. 34. § (3) bekezdése értelmében fajtanévnek kell tekinteni. Az ipari találmány címéhez komoly következmény nem fűződik. Egyáltalán nem kizárt, hogy két teljesen különböző ipari 87
