Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)

II. fejezet. Találmányok, szabadalmak

nak kell tekinteni természetesen a másodállást és mellékfoglalkozást és a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt is. A munkaviszonyon kívüli egyéb jogviszonyok esetében viszont célszerű, ha a felek előre megállapodnak az annak keretében esetleg létrejövő találmányra vonatkozó jog tekintetében, ami sok kellemetlen jogvitát előzhet meg.

A vállalat tehát jogszabályi rendelkezés és nem átruházás alapján szerzi meg a szolgálati találmányt. Nincs lehetőség arra, hogy a feltaláló nem szolgálati találmányából átruházással vagy egyéb módon szolgálati találmány legyen. A feltaláló átruházhatja a vállalatra a találmányát, de abból már nem lesz szolgálati találmány; ti. ha szolgálati találmány volt, a feltaláló nem ruházhatja azt át a vállalatra (legfeljebb abban az esetben, ha a vállalat lemondott a találmányról, beleegyezett abba, hogy azzal a feltaláló rendelkezzék, és a feltaláló az így megszerzett találmányt később visszaruházza a vállalatra). Annak viszont semmi akadálya, hogy a feltaláló nem szolgálati találmányát a vállalatra ruházza át.

Ha a szolgálati találmányra az OTH szabadalmat engedélyez, a szabadalmas a vállalat lesz. A vállalat tulajdonosi jogát csak az a rendelkezés érinti, hogy amennyiben sem a találmányra, sem a szabadalomra nem tart igényt, a találmánnyal a feltaláló vagy jogutódja rendelkezik, de csak abban az esetben, ha a vállalat ehhez hozzájárul. A vállalatnak a találmánnyal kapcsolatos érdektelensége tehát nem elegendő ahhoz, hogy a feltaláló megkapja a találmányt vagy a szabadalmat, a vállalat pl. jogosult lemondani a szabadalmi oltalomról, jogosult nem használni a találmányt, de ez nem vezet arra, hogy azzal a feltaláló rendelkezzék. A vállalat hozzájárulásának kizárólag arra kell vonatkoznia, hogy a találmánnyal, illetőleg a szabadalommal a feltaláló rendelkezzék. A feltalálón természetesen ezekben az esetekben az esetleges jogutódokat is érteni kell. A vállalat hozzájárulása esetén a szolgálati jelleg megszűnik és a találmánnyal, illetőleg szabadalommal, utóbbi esetben a szabadalmi lajstromban történt feljegyzés után a feltaláló rendelkezik.

A szolgálati jelleggel kapcsolatos vita a feltaláló és a vállalat között bírói útra tartozik, abban sem az OTH, sem a felettes szerv nem dönthet.

A találmány „szolgálati” jellege a fent meghatározott feltételektől függ, tehát nincs akadálya annak, hogy pl. Magyarországon dolgozó külföldi állampolgár szolgálati találmány feltalálója legyen. A szolgálati találmánnyal és az arra adott szabadalommal a vállalat rendelkezik, de a feltalálót feltalálói díj illeti meg [1.: 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet]. Nem szolgálati találmány feltalálóját feltalálói díj nem illeti meg, ebben az esetben a feltaláló és a hasznosító vállalat a fizetési feltételeket hasznosítási (licenc) szerződésben állapítják meg.

A fentiekből következik az is, hogy a szolgálati találmány bejelentésére is csak a vállalat jogosult, a vállalat dönti el, hogy kér-e szabadalmat vagy nem. Ha a feltaláló tévedésből maga jelenti be a szolgálati találmányt, ezen még lehet segíteni. A feltaláló és a vállalat közös nyilatkozatban közölheti az OTH-val a szolgálati jelleg fennállását. Vita esetén azonban már bírói döntés szükséges.

46