Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
I. fejezet. Tudományos-műszaki haladás és gazdaságirányítás
ges, hogy vagy az árakat kell változtatni, vagy költségvetési támogatást nyújtani, illetőleg emelni. A magyar árrendszerben egymás mellett léteznek a hatóságilag megállapított (fix, maximált) árak, a hatósági előírások korlátái között, vállalatok közötti megegyezéssel kialakított árak és az ún. szabad árak. Ez a műszaki fejlesztés szempontjából azért jelentős, mert a felhasználói igényekhez alkalmazkodó termékstruktúrát az árfeltételek oldaláról is kedvezőbbé teszi. A világpiaci árak rohamos és nagymértékű emelkedése miatt a hetvenes évek első felében a tervszerű áralakulás csak nagyon jelentős és egyre növekvő költségvetési ártámogatással volt megoldható. A tartós és jelentős importanyagár-emelkedések költségvetési támogatással történő lefogása, a hazai árstabilitás, tervszerű áralakulás céljait jól szolgálta, de egyúttal az árak orientációs jelzőrendszer funkcióját gyengítette. Az anyag- és energiatakarékosság szempontjai sem érvényesültek kellően, jóllehet a műszaki fejlesztéseknek éppen ez irányban kell jelentős eredményt elérni. Ezt indokolják az anyag- és energiafelhasználási mutatók nemzetközi összehasonlításai is. Az ár- és pénzügyi rendszer oldaláról egyaránt indokolttá vált módosításokra — a fejlesztésfinanszírozás előzőekben már ismertetett változásaival összhangban — a tiszta jövedelem és a nyereségszabályozás vonalán több lépcsőben, 1975. és 1976. évben került sor. Ennek eredményeként — módosult az ár- és költségszerkezet, lényegesen növekszik az anyagköltség és kismértékben emelkedik az élőmunka-ráfordítás, számottevően csökken viszont az eszközköltségek és a nyereség árbevételhez viszonyított aránya, — az ár- és költségviszonyokban bekövetkező változások hatására a nyereség a jövőben egyre alkalmasabbá válik a gazdálkodás hatékonyságának tükrözésére, ennélfogva csökken a népgazdasági és vállalati érdek között helyenként fellépő konfliktus. Az anyagi érdekeltségi rendszer ösztönző ereje akkor érvényesülhet erőteljesen, ha az ár-, bér- és jövedelemszabályozás, a társadalmi-gazdasági környezet egyaránt elismeri a munkából szerzett jövedelmek ésszerű differenciálódását. A nemzeti jövedelem fogyasztási alapjából a munkajövedelmekre fordítható részt természetesen csak a társadalmi juttatások szükséges növelésével koordinálva lehet megtervezni és felhasználni. 26
