Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
I. fejezet. Tudományos-műszaki haladás és gazdaságirányítás
adója. Lényege, hogy ez a gépbeszerzést teszi előnyösebbé a vállalat számára, így a műszaki fejlesztés céljait preferálja.), — a fennmaradó összeg a részesedési nyereségrész alapja. A vállalat fejlesztési alapjának másik fő forrása — a nyereség mellett — az amortizáció vállalatnál maradó része. Az állóeszköz-állomány után elszámolt értékcsökkenési leírás összegének 60 százaléka ugyanis a fejlesztési alapba helyezendő. (Kivétel az új finanszírozási rendszerben megvalósuló termelő nagyberuházások amortizációja, valamint — a külön jogszabályban meghatározott — vállalatok, továbbá az 5 éven belül megtérülő anyagmozgató gépek, berendezések, numerikus vezérlésű szerszámgépek, hazai és szocialista importból származó számítógépek és perifériák amortizációja. Ezek teljes összegükben a fejlesztési alapba helyezhetők, ami szintén kedvező a korszerű irányítási és termelőberendezések felhasználásának ösztönzése szempontjából.) A fejlesztési alapba helyezendő továbbá a más vállalat által átadott fejlesztési alap összege és a külön jogszabályban meghatározott egyéb összegek is. A vállalat köteles legalább akkora fejlesztési alapot képezni, amely a különböző forrásokkal és — miután a fejlesztési alap egyik évről a másikra átvihető — az előző évekről áthozott összegekkel együtt fedezetet nyújt a fennálló kötelezettségek teljesítésére. A műszaki fejlesztés ösztönzése szempontjából kedvező, hogy — a nyereségfelhasználásra vonatkozó vállalati döntéseket befolyásolja az adózás módja. E szerint a személyi jövedelemnövelést erősen növekvő progresszív adó terheli, viszont a fejlesztési célú felhasználás adómentes, tehát az adórendszer orientálja a vállalatokat a fejlesztési nyereségrész képzésére, — a tartalékalap kötelező képzésével és felhasználásának viszonylagos szabadságával lehetővé válik a dinamikus fejlődés átmenetileg magasabb forrásigényének kielégítése. Kedvező továbbá az amortizáció említett 100 százalékos visszahagyása, a fejlesztési alap összegének, illetőleg egy részének átadása stb. Kedvezőtlen ugyanakkor, hogy a nyereség kettébontására vonatkozó előírás megszüntetésével nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy egyes vállalatok erejüket meghaladóan vállaljanak különféle kötelezettségeket, esetleg a személyi jövedelemnövelés és progresszív adójának kifizetésével jelentősen szűkítsék fejlesztési célra felhasználható forrásaikat. Ezt kívánja meggátolni a nyereségfelhasználás kötelező sorrendjére vonatkozó előírás. E szerint a vállalatok csak tartalékképzési, az állammal, a bankkal, más vállalatokkal szemben fennálló kötelezettségeik teljesítését és a forgóalap feltöltését követően képezhetnek részesedési alapot, vagy tehetik félre pénzüket a mérleg meghatározatlan célra. A vállalati jövedelemszabályozás rendszerében a társadalmi érdekek és a központi akarat érvényesítése, a centralizáció növekedését igényű s ez a vállalati gazdálkodás szempontjából új helyzetet teremt, amelynek döntő tényezője, hogy a vállala21
