Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)

IV. fejezet. Az újítás

arányban társszerzőknek kell tekinteni a benyújtókat. Amennyiben a szerzőségi arány közlését a javaslattevők elmulasztják, a szerzőket' egyenlő arányban kell társszerzőknek tekinteni. A R. kifejezetten rendelkezik arról, hogy az újítási javaslat benyújtása után a szerző személyét vagy a szerzőség arányát csak

— a javaslattevő hozzájárulásával, vagy

— a jogerős bírói ítélet alapján lehet megváltoztatni.

Az újítás szerzőségének kérdésével kapcsolatban igen sok vita merül fel, aminek egyik oka az, hogy az újítás területén a szerzőség mindig arra a vállalatra korlátozódik, ahol azt benyújtották. Nincs jogi akadálya annak, hogy azonos tartalmú műszaki megoldást másutt, akár több helyen, más személy is újítási javaslatként nyújtson be, ha a javaslatban szereplő megoldáshoz nem jogellenes módon jutott hozzá. Miután újítási jogunk a szerzőség vélelméből indul ki, a vállalatnak tehát nincs jogi lehetősége arra, hogy a hozzá benyújtott javaslatban feltüntetett szerzőségen bármit módosítson, még akkor sem, ha esetleg attól eltérő értesülések vagy akár bizonyítékok birtokában van. Szerzőségi vita esetében ugyanis vagy a bíróság dönt, vagy pedig az érdekelt felek állapodnak meg.

Abban az esetben, ha a vállalatnak olyan adatok jutnak tudomására, melynek alapján feltételezhető, hogy nem egyszerű szerzőségi vitáról van szó, mely csak az érdekelt felekre tartozik, hanem az újítás tárgyát képező megoldásnak olyan jogellenes megszerzéséről, amely esetleg kimerítheti a bitorlás tényállását (Btk. 329. §), akkor feljelentést köteles tenni.

A R. 3. § (2) bekezdés értelmében társszerzőknek azokat a személyeket lehet tekinteni, akik az újítási javaslatot közösen nyújtják be. Tekintettel arra, hogy a szerzőség kérdésében felmerült vitában lehetőség van arra, hogy az érdekelt felek megállapodjanak és esetleg a megállapodás alapján a szerzőségi arányt módosítsák, sokan úgy gondolják, hogy a szerzőségi arány ilyen módosítása minden esetben lehetséges még akkor is, ha valaki a benyújtott újítási javaslatban szerzőként egyáltalán nem volt feltüntetve, pl. „A” és ,,B” társszerzők 1978. III. 10-én újítási javaslatot nyújtanak be 50—50%-os társszerzőség megjelölésével. 1978. július 15-én írásban közlik a vállalattal, hogy a benyújtott újítási javaslattal kapcsolatos társszerzőség a következőképpen módosul: „A” társszerző szerzőségi aránya 35%, ,,B” társszerző szerzőségi aránya 35%, és mint új társszerző, „C” szerzőségi aránya 30%. Ebben az esetben tehát az eredeti bejelentésben nem szereplő személyt akarná társszerzőként feltüntetni. Ha „C” társszerző ténylegesen részt vett az újítási javaslat kidolgozásában és valamilyen oknál fogva jóhiszeműen kimaradt a bejelentésből, vagy elfelejtették feltüntetni az újítási javaslatban, egy ilyen módosítás nem jogellenes. De abban az esetben, ha szándékosan hagyták ki vagy pedig — és ez fordul elő a legtöbbször — nem vett részt a megoldás kidolgozásában és csak az újítási javaslat benyújtása után került kapcsolatba az újítással, társszerzőként való feltüntetése jogszabályellenes. Tudjuk, hogy az újítás gyakorlati kivitelezése során esetleg a vállalatnál más személy, pl.

165