Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
IV. fejezet. Az újítás
B. I. az előfeszített rugóra vonatkozó megoldást először munkaadójánál, az MMG-nél nyújtotta be újításként, melyet munkaköri kötelesség fennállása következtében elutasítottak. Ezt követően B. I. az újítási javaslatot a DG-nél nyújtotta be. Miután a DG nem volt hajlandó újítási szerződést kötni, B. I. pert indított azon az alapon, hogy a DG az általa kialakított megoldás szerinti rugókat gyártja. A DG védekezésében előadta, hogy a rugókat az MMG megrendelése és annak rajzai alapján gyártja, de csak a megrendelő részére, más részére a megrendelő kikötése következtében nem is gyárthat. B. I. megoldásának gyártása számára előnyt nem jelent, mert az arra^vonatkozó megrendelés elmaradása esetén is el volt látva megrendelésekkel. Az eljárást befejező jogerős bírói ítélet megállapította, hogy újításnak csak azt a megoldást lehet tekinteni, amely a vállalat részére hasznos eredménnyel jár. B. I. által kidolgozott megoldás tárgya az MMG egyik termékének korszerűsítését biztosította. Ezt a megoldást az MMG használja fel az általa végzett gyártás során, „tehát a megoldást az MMG hasznosítja.” Nincs jelentősége annak, hogy a szükséges szerkezet egyes alkatrészeit — rugóit — az MMG a DG-nél rendeli meg az MMG által rendelkezésre bocsátott rajzok alapján. Azáltal sem válik a DG hasznosítóvá, hogy a szükséges rugókat az MMG megrendelése, rajzai és a rendelkezésre bocsátott célszerszámok alapján a DG szereli össze. Ezt a munkát a DG az MMG részéie, az MMG érdekében és utasítása alapján végzi, a megoldás önálló megvalósítójának tehát akkor sem lenne tekinthető, ha a megoldást ez az összeszerelés valósítaná meg. A megoldás felhasználása felett az MMG rendelkezik, tehát a hasznosító az MMG. Az MMG egyedüli rendelkezési jogosultságát a megoldás felhasználása tekintetében különösen igazolja az a tény, hogy a rajzokon az MMG külön megjelölte a megoldásra és felhasználásra vonatkozó kizárólagos jogát. Miután a DG nem hasznosító, egyáltalán nincs jelentősége annak, hogy a rugók gyártása és szerelése nála milyen hasznot eredményez. (Pf. IV. 21. 409/1977.) Tekintettel arra, hogy a DG újításjogilag nem volt hasznosítónak tekinthető, a bíróság nem is vizsgálta azt a kérdést, hogy B. I. újítási javaslatát a R. 11. § (1) bek. szerinti engedély birtokában nyújtotta-e be. (Miután a megoldás B. I. munkaadójának tevékenységi körét érintette, újításkénti benyújtása más vállalatnál engedély nélkül jogszabályellenes.) A hasznosításnál nemcsak az szokott gondot okozni, hogy kit kell hasznosítónak tekinteni, de sokszor vitára ad okot az is, hogy mit lehet vagy kell hasznosításnak tekinteni. Igen fontos, hogy az újítási hasznosítási szerződés egyértelműen határozza meg a hasznosítás időtartamát és azt, hogy a felek mit tekintenek hasznosításnak. A hasznosításnak a szerződésben meghatározott mértéke (mennyisége) azonban kizárólag csak akkor képezi az újítási díj alapját, ha azt ténylegesen megvalósították, 158
