Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
IV. fejezet. Az újítás
részletes leírására bukkan rá, mely a vállalatnál hasznosítható. A leírás még nem képezte újítási javaslat tárgyát, az valamely külső szervtől került a vállalathoz. Az illetékesek a leírásról teljesen elfelejtkeztek és így senki nem is gondolt hasznosítására. Az újító ezt a megoldást újítási javaslatként benyújtotta, feltüntetve, hogy hol talált rá a megoldásra. A vállalat a javaslatot elutasította azzal az indokolással, hogy a megoldás tárgyát az újító a vállalat irattárában találta, tehát az viszonylag nem új. A R. 2. § (2) bekezdése egyértelmű abban a vonatkozásban, hogy a javasolt megoldás akkor tekinthető viszonylag újnak, ha azt — a vállalat még nem hasznosította, vagy — azonos megoldás birtokában annak hasznosítását nem tervezte. A fent ismertetett tényállás szerint a megoldás ugyan a vállalat birtokában volt, de ha a vállalat nem tudja bizonyítani, hogy a megoldás megvalósítását valóban tervbe vette, az újítási javaslatot viszonylagos újdonság hiánya miatt nem utasíthatja el. Nem újításjogi kérdés, hogy a vállalat birtokában levő, hasznosítható megoldásokat az arra illetékes vezetők miért nem használják, vagy használatba vételüket miért nem tervezik. A fenti példa kapcsán még meg kell említeni azt is, hogy nem elegendő, ha a tervbevételt pl. a vállalat csak állítja. A tervbevételt okmányszerűen bizonyítani kell. „A megoldás tervbevételének csak egészen határozott, konkrét intézkedést lehet tekinteni.” (56. Pf. 23. 71c/1975. sz. bírói ítélet). A viszonylagos újdonság meghatározásának értelmezése sokszor nehézséget okoz az építőipar területén. Az építési módszerek, eljárások stb. legtöbbször ismertek. A viszonylagos újdonság teljesen merev értelmezése esetén az építőipar területén aligha volna lehetőség újítás elfogadására, mert azok legnagyobb része nem rendelkeznék viszonylagos újdonsággal. Az OTH és a bírói gyakorlat értelmében építési, tervezési, beruházási tárgyú újítás esetében a javaslatban szereplő megoldást nem abból a szempontból kell vizsgálni, hogy az abban javasolt módszert a vállalat alkalmazta-e, hanem azt az adott építkezésre kell vonatkoztatni. Ebben az esetben azt a körülményt kell vizsgálni, hogy a kivitelezésre elfogadott (jóváhagyott) megoldáshoz, tervhez viszonyítva a javasolt megoldás megvalósítása hasznosabb-e. Ilyen esetekben tehát a viszonylagos újdonságot a jóváhagyott beruházási tervhez kell viszonyítani, ha a javaslat attól eltér, a viszonylagos újdonság fennáll. Az újítási javaslat elbírálásánál sokszor helytelenül járnak el a vállalatok, ha az újítási javaslat tárgya szabványt érint. Az újítási javaslatot azon a jogcímen nem lehet elutasítani, hogy a javasolt megoldás által előállított termék érvényes szabvány által előírt követelményeknek felel meg és így nem rendelkezik viszonylagos újdonsággal. Amennyiben a szabvány a termék méreteit, minőségét stb., tehát a műszaki-minőségi követelményeket határozza meg, illetőleg írja elő, az újítási javas-155
