Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)

III. fejezet. Árujelzők és ipari minták

A mintaoltalom díjazása

A mintaoltalom jogosultját a minta megvalósítása (értékesítése) esetében minden körülmények között díjazás illeti meg e jogcímen.

Ha a mintaoltalom tárgya szerzői jogi védelemben is részesül, a „mű” hasznosítása esetére járó — szerzői jogi — anyagi elismerés kérdését a szerzői jogi szabályok határozzák meg. A mintaoltalmi díjazás természetesen megilleti a mintaoltalom olyan jogosultját is, aki szerzői jogi védelemben nem részesül.

A mintaoltalom jogosultjának, illetve szolgálati mintaoltalom értékesítése esetében a minta szerzőjének díjazásánál az iparművészeti és tervezőművészeti alkotásra vonatkozó szerzői díjból kell kiindulni: e díj az említett szerzői díjazás feléig terjedhet. Ha a mintaoltalom jogosultját illeti meg a díjazás, számára az említett anyagi ellenérték átruházás esetében vételár, használat átengedése esetében licenciadíj. Szolgálati minta értékesítése esetében a szerzőt — vagyis a munkaviszonyban álló tervezőt — a munkabéren felül illeti meg a díj.

A mintaoltalommal kapcsolatos anyagi ösztönzés célja a mintaoltalomra alkalmas kialakításokra való ösztönzés. Mivel a mintaoltalom tárgya az iparművészeti, tervezőművészi alkotásokhoz áll a legközelebb, kézenfekvő, hogy a díjazást analóg módon célszerű szabályozni. A jogszabály utal arra, hogy a díjnak a fenti határokon belüli megállapításánál a gazdasági eredményt kell tekintetbe venni. így például nyilvánvalóan előnyös díjmegállapítás indokolt az olyan, mintaoltalomban részesülő kialakításnál, amely kedvezőbb értékesítési lehetőségeket jelent. A gazdasági eredményt a vállalatok ezzel kapcsolatos adatai alapján kell meghatározni.

Az említett szerzői jogi díjazás összegszerűségét ez idő szerint a 9/1970. (VI. 25.) MM sz. rendelet melléklete szabja meg. A melléklet a szóba jöhető termékeket kilenc osztályban csoportosítja:

I. ötvös- és fémművészeti,

II. porcelánművészeti,

III. kerámiaművészeti,

IV. üvegművészeti,

V. textilművészeti,

VI. öltözködésművészeti,

VII. fa- és bútorművészeti,

VIII. játék- és bábművészeti alkotások, továbbá

IX. szerszámok, gépipari és egyéb eszközök.

(Természetesen a jogszabály fenti elnevezésének — „művészeti” — ellenére a mintaoltalommal szemben nem áll fenn „művészi” követelmény.)

A művelődésügyi miniszter a díjazás lehetséges összegét vagy a termelői ár meghatározott %-ában, mint maximumban, más termékek esetében forinthatárok között (pl. járműveknél 18 000—27 000 Ft) szabja meg. Ezen összegek, illetőleg %-os

134