Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)

III. fejezet. Árujelzők és ipari minták

nek mondható származási jelzés. Éppen ez utóbbi okból azonban az eredetmegjelölésekre sajátos, pozitív jellegű oltalmat biztosító belföldi rendelkezéseket is találhatunk. így a termékek egyes csoportjára — például borokra, sajtokra — vonatkozóan, amelyek az adott országban különösen nagy hírnévre tettek szert, külön jogszabályok intézkednek. Meghatározzák a megjelölés használatára vonatkozó követelményeket, körülhatárolják a földrajzi területet, amelyen a kérdéses megjelöléssel ellátható termékeket előállítják stb. Elenyésző azonban azoknak az országoknak a száma, ahol az eredetmegjelölések közvetlen oltalmáról és nyilvántartásba vételéről (lajstromozásáról) külön jogszabály intézkedik.

Magyarországon nincs az eredetmegjelölésekről általában intézkedő sajátos jogszabály, jogsértés esetében tehát a tisztességtelen verseny elleni törvény alkalmazható. (A büntetőjogi oltalom tekintetében ugyancsak a Btk. 234. §-a alkalmazásának lehet helye.)

Az eredetmegjeiölések külföldi, illetőleg nemzetközi oltalma

A Párizsi Uniós Egyezmény általános rendelkezései az eredetmegjelölésekre is kiterjednek, vonatkozik ez elsősorban az egyenlő elbánás elvére. Az oltalom biztosításának módjára az egyes tagországok belföldi előírásai irányadók.

A Párizsi Unió keretében 1958-ban létesült Lisszaboni Megállapodás célja az eredetmegjelölések kölcsönös és közvetlen, pozitív oltalmának biztosítása a tagállamokban. A megállapodás szövegét Magyarországon az 1967. évi 7. tv. törv. hirdette ki. (Tagállamai: Algéria, Bulgária, Csehszlovákia, Felső-Volta, Franciaország, Gabon, Haiti, Izrael, Kuba, Magyarország, Mexikó, Olaszország, Portugália, Togo, Tunézia.)

A megállapodásban részt vevő államok kötelezettséget vállalnak arra, hogy területükön oltalomban részesítik a többi ország termékeire vonatkozó és az előírt eljárás útján szabályszerűen tudomásukra hozott eredetmegjelöléseket.

Az oltalom biztosításának előfeltétele, hogy az oltalmat igénylő a saját (ún. származási) országának jogszabálya szerint jogosult legyen a jelzés használatára. A használat jogosultságát .vagy jogszabály, vagy bírói határozat állapíthatja meg. Magyarországon a 3/1967. OT sz. rendelet szolgál alapul, amely az oltalmi előfeltételek meglétének igazolásáról rendelkezik. Az ilyenképpen védett erede'megjelölés nem válik fajtamegjelöléssé, amíg a származási országban eredetmegjelölésnek minősül, tehát az oltalomnak nincs időbeli korlátja. Az oltalom mindenféle visszaéléssel szemben fennáll. A megjelölést a jogosultakon kívül más nem használhatja, fordításban, kiegészítéssel (pl. „fajta”, „típus”, ,,-szerű”, „utánzat”), vagy a valóságos eredet feltüntetése mellett sem.

Származási országnak azt kell tekinteni, amelynek neve a terméket híressé tette, vagy ahol az eredetmegjelölés hírnevét adó vidék vagy helység fekszik.

Az eredetmegjelölések nemzetközi lajstromozásra vonatkozó eljárás a Madridi Megállapodás védjegy-lajstromozási rendszeréhez hasonló.

128