Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
III. fejezet. Árujelzők és ipari minták
ben polgári, illetve büntetőjogi következményeket helyeznek kilátásba. Valójában egy származási helymegjelölés használatára csak azok jogosultak, akik a kérdéses helyen gyakorolják gazdasági tevékenységüket. A származási jelzések általános oltalmát a Polgári Törvénykönyv biztosítja. Közvetlenebb jogvédelmet a tisztességtelen verseny elleni védekezésről szóló 1923. évi V. törvény nyújt. Az úgynevezett „szédelgő feldicsérés” elleni rendelkezésében megtiltja az olyan adatok híresztelését, amelyek a valóságnak nem felelnek meg és megtévesztésre alkalmasak. így tehát a származás tekintetében megtévesztő, félrevezető adatok feltüntetése is tisztességtelen versenycselekménynek minősül. A belföldi, illetve külföldi származás tekintetében megtévesztőnek minősülő jelzésekkel kapcsolatban részletes rendelkezéseket is tartalmaz a törvény. A tisztességtelen verseny elleni törvény alapján a jogsértés megállapításának, abbahagyására való kötelezésnek, kártérítés kiszabásának, esetleg a jogsértés nyilvános közzétételének lehet helye. A hamis származási jelzések alkalmazását a Büntető Törvénykönyv is tiltja. A Btk. 234. §-a értelmében bűntettet követ el az, aki terméket hamis jelzéssel, azaz olyan megjelöléssel hoz forgalomba, amelynek az nem felel meg. A kiszabható büntetés egy évig terjedő szabadságvesztés vagy javító-nevelő munka. Az ipari tulajdon oltalmára vonatkozó általános rendelkezések kiterjednek a származási jelzések oltalmára is. így elsősorban érvényesül az egyenlő elbánás elve, azaz mindazok az előnyök megilletik a többi tagállamban az egyezmény hatálya alá tartozókat, amelyeket az egyes' országok saját állampolgáraiknak biztosítanak belső jogszabályaikban. A származási jelzésekre vonatkozóan sajátos rendelkezést is tartalmaz az egyezmény: ha a termék származását közvetlenül vagy közvetve hamisan jelölték meg, azt a behozatalkor le kell foglalni. A lefoglalás tekintetében a belső jogszabályok irányadók, azt kérheti az ügyész vagy más hatóság, illetve az érdekelt természetes vagy jogi személy egyaránt. Érdekeltnek azt a termelőt vagy kereskedőt kell tekinteni, aki a származás helyeként hamisan megjelölt helyen. ilyen áru előállításával vagy forgalomba hozatalával foglalkozik. A hamis származási jelzések elleni hathatósabb védekezés céljából a Párizsi Uniós Egyezmény keretében külön mellékegyezmény létesült 1891-ben, a Madridi Megállapodás. (Jelenleg 30 tagállama van.) E megállapodás értelmében minden olyan hamis jelzést viselő árut, amely akár közvetlenül, akár közvetve származási ország, illetve hely gyanánt a megállapodás hatálya alá tartozó országoknak egyikét, illetőleg ezek valamelyikében fekvő helyet tüntet fel, bármely említett országba való behozatal alkalmával le kell foglalni. A lefoglalást végre kell hajtani akár abban az országban, ahol a hamis származási jelzést alkalmazták, akár abban, ahol a hamis jelzéssel ellátott árut bevitték. Amennyiben valamelyik ország jogszabályai nem teszik lehetővé a lefoglalást a behozatal alkalmával, behozatali tilalmat kell 126 s
