Bognár Istvánné et al.: Ismeretek az iparjogvédelmi munkához a könnyűiparban (Budapest, 1979)
III. fejezet. Árujelzők és ipari minták
képzelhető. E helyzet felismeréséről tanúskodnak a statisztikai adatok is. A magyar és külföldi vállalatok részéről megtett védjegybejelentések száma 1967-től jelentősen megnőtt. Részben ennek a fokozott érdeklődésnek tudható be, hogy a magyar védjegyjogot törvényalkotásunk megreformálta, s ennek következtében 1970. július 1-ével új törvény lépett hatályba — 1969. évi IX. —, amely a védjegyek magyarországi oltalmának alapját képezi. A védjegyek oltalmának biztosítása feltétlenül szükséges mindazokban az országokban, ahová az áru eljut. Éppen a fokozott nemzetközi érdekeltségre figyelemmel, az egymással gazdasági kapcsolatban álló országok nemzetközi megállapodásokban rögzítik annak lehetőségét, hogy milyen módon biztosítják kölcsönösen állampolgáraik számára a jog szerzését, fenntartását és oltalmát. Ezt legszélesebb körben az ipari tulajdon oltalmára kötött Párizsi Uniós Egyezmény teszi lehetővé. Az ennek keretében kötött egyik mellékegyezmény, a Madridi Megállapodás pedig a védjegyek úgynevezett „nemzetközi” lajstromozásának lehetőségét teremtette meg. Annak érdekében, hogy a Magyarországon hatályos védjegyekre vonatkozó rendelkezésekről bizonyos áttekintést nyerjünk, célszerű tehát a hazai jogszabályi rendelkezéseken túlmenően a védjegyekre is kiterjedő nemzetközi egyezményekben foglalt — hazánkban is törvénybe iktatott — rendelkezéseket is ismernünk. A magyarországi védjegyoltalomra vonatkozó szabályok Az 1969. évi IX. törvény (Magyar Közlöny 1969. évi 96. szám) végrehajtásáról a 2/1970. OMFB—IM sz. rendelet intézkedik (Magyar Közlöny 1970. évi 54. szám). A védjegybejelentés részletes alaki szabályait az Országos Találmányi Hivatal elnökének III—OTH —1970. sz. hirdetménye írja elő (Magyar Közlöny 1970. évi 54. szám). E jogszabályok tartalmazzák azokat az anyagi és eljárásjogi előírásokat, amelyek a védjegyek magyarországi oltalmára vonatkoznak. Legfontosabb rendelkezéseik a következőkben foglalhatók össze. A lajstromozható megjelölések A termékek, illetőleg szolgáltatások megkülönböztetésére alkalmas megjelölések védjegyoltalomban részesülhetnek. A védjegy legfontosabb funkciója a megkülönböztető képesség, az ennek meg nem felelő megjelölésre tehát természetszerűleg nem szerezhető oltalom. Nincs megkülönböztető jellege az olyan jelzésnek, amely a kérdéses áru megjelölésére általánosan használt (pl. az Aesculap-jel gyógyszertárban árusított készítményekre), vagy amely csak az árura vonatkozó jellegzetes adat (pl. csak annak minőségét, jellemzőit, árát, származását fejezi ki). Hasonlóképpen alkalmatlan oltalomra az áru neve, egyszerű ábrázolása, továbbá a kizárólag számokból 109
