Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
Gyakran fordul elő, hogy a vállalat a szabadalom engedély nélküli hasznosításával bitorlást követ el, a szabadalmas feltaláló azonban nem bitorlási eljárást, hanem díjpert indít. Amennyiben a szabadalmas célja nem a hasznosítás eltiltása, hanem a hasznosítás alapján járó díjazás biztosítása, akkor nyilván célszerűbb ezt a megoldást választani, a szabadalmas dönti el, melyik eljárást választja. Bitorlás esetén a bejelentő is felléphet, miután a találmány ideiglenes oltalomban részesült. A bitorlási eljárást azonban a szabadalom jogerős eldöntéséig fel kell függeszteni. Az eljárás megindítása kellő figyelmeztetés a potenciális bitorlónak (aki csak a szabadalom engedélyezésével válik tényleges bitorlóvá) és a jogosult érdekét az eljárás lefolytatása nélkül is kellően védi. Bitorlás esetén nemcsak a szabadalmas, hanem a hasznosító (licencvevő) is felléphet. Ennek feltétele az, hogy először a szabadalmast szólítsa fel, hogy a szükséges intézkedéseket megtegye, és amennyiben a szabadalmas ezt elmulasztja a hasznosító saját nevében léphet fel. A szabadalmasnak a felhívástól számított 30 nap áll rendelkezésére, hogy intézkedjék. Bitorlás címén viszont csak az a hasznosító léphet fel, akinek a hasznosítási jogát a szabadalmi lajstromba bejegyezték. Ez sem elhanyagolható szempont, mikor annak eldöntéséről van szó, hogy a licencszerződést bejegyezzék-e a szabadalmi lajstromba vagy sem. Az állandó bírósági gyakorlat szerint bitorlást csak akkor lehet megállapítani, ha a megvalósítás a szabadalmi igénypontokban foglalt valamennyi jellemzőt érinti. Nem sérti viszont a szabadalmat az, ha csak a főigénypontban foglalt jellemzők egy részét valósítják meg. Bitorlás természetesen az is, ha a bitorló a főigénypont jellemzőin túl egyéb elemeket is alkalmaz, még akkor is, ha ezek az elemek műszaki többlethatást eredményeznek. c) Nemleges megállapítás — Szt. 28. § A nemleges megállapítás bizonyos értelemben a bitorlási eljárás ellentéte. Ennek célja az, hogy a kérelmezőt megvédje egy későbbi bitorlási eljárástól. Az eljárás tárgya csak egy szabadalom lehet. Az aki fél, hogy valamely termék gyártása, vagy eljárás alkalmazása következtében bitorlási eljárást indítanak ellene, kérheti annak megállapítását, hogy a gyártás, vagy alkalmazás nem ütközik az általa megjelölt szabadalomba. Tehát nem azt lehet kérni, hogy az OTH állapítsa meg: az előállított vagy gyártani kívánt termék beleütközik-e valamelyik szabadalomba, hanem csak azt, hogy a termék beleütközik-e egy (lajstromszámmal) meghatározott szabadalomba. Amennyiben a vállalat arra kíváncsi, hogy általában nem ütközik-e a gyártott termék szabadalomba, szakértőkkel vagy megfelelő szervvel tisztaságvizsgálatot kell végeztetnie. 5 65
