Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
BITORLÁS a) Találmánybitorlás — Szt. 25. § Lényeges különbség van a találmánybitorlás és a szabadalombitorlás között. A találmánybitorlás eredménye is jelentkezhet gazdasági károkozásban, de lényege nem ez, hanem a szellemi alkotás „ellopása”. Szabadalombitorlásnál a szellemi alkotáshoz fűződő személyiségi jog fel sem merül, ebben az esetben csak engedély nélküli, tehát jogellenes hasznosításról van szó. Találmánybitorlást az a személy követ el, aki a szabadalmi jelentésnek, vagy a szabadalomnak a tárgyát jogosulatlanul másnak a találmányából vette át. Jogosulatlan átvételnek sokféle módja van: pl. bizalmas üzleti tárgyalásokon szerez valaki tudomást a találmány lényegéről, mely esetleg a felek közötti szerződés tárgyát képezi, vagy a feltaláló kötelességszerűen bejelenti találmányát a vállalatnak, hogy azt szolgálati találmányként kezeljék és ennek során jut valaki a találmány lényegéhez stb. A szerzőséggel kapcsolatban már említés történt, hogy a feltalálónak azt a személyt kell tekinteni, aki a találmányt korábbi elsőbbséggel benyújtott bejelentésében feltalálóként van feltüntetve. Ha a bejelentő a találmánybitorló, a sértett fél kénytelen bírósághoz fordulni és természetesen követelheti, hogy a bejelentést vagy a szabadalmat az ő nevére ruházzák át, szolgálati találmány esetében pedig azt, hogy feltalálóként őt tüntessék fel. Nemcsak teljes szerzőséget, hanem társszerzőséget is lehet követelni. A Btk. 329. §-a a bitorlást nem korlátozza a találmányra, jogellenes átvétellel bitorlást lehet elkövetni nemcsak a találmány, hanem a szellemi alkotások, újítások, ipari minták vonatkozásában is. A jogellenes cselekmény akkor válik bűntetté, ha a jogsértő a felsorolt alkotások egyikét sajátjaként tünteti fel és ezzel a jogosultnak kárt okoz. Amennyiben károkozás nem állapítható meg, a sértett fél találmánybitorlás címén vagy szerzőségi igény érvényesítése érdekében fordulhat a bírósághoz. A találmánybitorlás fogalmát igen világosan magyarázza a következő jogesetben hozott bírói döntés: „A felperes saját használatára készített egy olyan szőlősajtoló berendezést, mely a szokásos csavarorsós nyomószerv nélkül hidromechanikus rendszerrel működött. Nyomószervként folyadéknyomásos autóemelőt alkalmazott. Keretként a szokásos öntvény helyett U alakú vasból készített vázat. A felső keresztgerenda és a nyomólap között helyezte el a hidraulikus emelőt. A kézi működtetésű szőlősajtolóknál szokásos kosarat használta fel készülékéhez és négyszögletes mustgyűjtő tálcát alkalmazott. A keret függőleges oszlopait és felső keresztgerendáját összehegesztette, s sarkoknál külön merevítőket alkalmazott. Később az emelő és a felső keresztgerenda között ún. laprugót helyezett el, 61
