Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
A TALÁLMÁNYBÓL ÉS A SZABADALMI OLTALOMBÓL EREDŐ JOGOK ÉS KÖTELEZETTSÉGEK a) A feltaláló — Szt. 8. § A szabadalom tulajdonképpen a feltaláló—a találmány és felhasználó közötti viszonyt szabályozza. E jogi kapcsolat keretében először azt kell meghatározni, hogy kit kell feltalálónak tekinteni. A feltaláló nyilván az, aki a találmányt megalkotta. A Szt. is ezt mondja, a gyakorlati életben ez azért nem olyan nyilvánvaló, mert annak megállapítása, hogy adott esetben ki a feltaláló, nem mindig egyszerű feladat. Igen sok szabadalmi rendszer, a magyar is, abból indul ki, hogy feltalálónak azt tekinti, aki a korábbi elsőbbséggel benyújtott bejelentésben a találmány feltalálójaként van feltüntetve. Az OTH nem vizsgálhatja meg minden bejelentésnél azt, hogy az abban feltüntetett feltaláló tényleg a bejelentett találmány feltalálója-e. Ezért jogszabályi vélelem alapján abból kell kiindulni, hogy az a személy a feltaláló, akit a bejelentésben ilyenként feltüntettek. A törvényes \ élelem ellenkezője azonban bizonyítható, de csak bíróság előtt. Csak jogerős bírói ítélet vezethet a törvényes vélelem megváltoztatásához. A bejelentéshez fűződő vélelemnek komoly következményei vannak. Ez nemcsak abban köti az OTH-t, hogy kit kell feltalálónak tekinteni, hanem abban is, hogyha pl. a bejelentésben több feltaláló szerepel, a szerzőtársak között fennálló szerzőségi hányadot is a bejelentésben megjelölt részarány szerint kell elismerni. Abban az esetben, ha a bejelentő nem tüntette fel a feltalálótársak szerzőségi arányát, jogszabály értelmében a szerzőség és a szabadalmi igény részarányát egyenlőnek kell tekinteni. (Két feltaláló esetében tehát 50—50%). A szerzőségi arány kérdését a bejelentés előtt kell tisztázni, mert a bejelentés után az OTH azon még akkor is csak jogerős bírói ítélet alapján módosíthat, ha történetesen az összes feltalálótárs megegyezett a szerzőségi arány módosításában. Társszerző csak az lehet, aki a találmányi gondolat kialakításában, a találmányt képező megoldás kidolgozásában részt vett. A találmánnyal kapcsolatos egyéb tevékenység nem alapozza meg a társszerzőséget. Erre vonatkozik az Országos Találmányi Hivatal állásfoglalása a találmány szerzőségéről (társszerzőségéről).: ,,A találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1969. évi II. törvény 7. § (1) bekezdése értelmében feltalálónak az tekinthető, aki a találmányt megalkotta. Feltalálóként több személy akkor ismerhető el, ha a találmány létrehozatala során valamennyien alkotó jellegű tevékenységet fejtettek ki.” A törvény világos rendelkezése ellenére a gyakorlati tapasztalatok arra 36
