Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
VI. fejezet. Árujelzők és ipari minták
A VÉDJEGYOLTALOMBÓL KIZÁRT MEGJELÖLÉSEK Amennyiben megállapítható, hogy ármegjelölés megkülönböztetésre alkalmas, további vizsgálatnak kell még alávetnünk abból a szempontból, hogy az nem esik-e a védjegy jogszabályok tiltó rendelkezése alá, nem minősül-e oltalomból kizártnak. A nem oltalmazható megjelölések köre két csoportra osztható: egyik csoportba olyan, különböző okokból alkalmatlan megjelölések tartoznak, amelyek a tervezett árujegyzéktől függetlenül — vagyis tekintet nélkül arra, hogy azt milyen termékkel vagy szolgáltatással kapcsolatban kívánják alkalmazni —, nem minősíthetők védjegyeknek. Ilyenek a megtévesztésre alkalmas, a jogszabályba vagy erkölcsi szabályba ütköző, a személyi jogot sértő, vagy a közismert védjegyekkel összetéveszthető megjelölések. A másik csoport, amely ugyancsak kizárt az oltalomból, már nemcsak a megjelölések vizsgálatát igényli, hanem azoknak az áruknak az összehasonlítását is, amelyeket a bejelentés árujegyzéke feltüntet. Idetartoznak a hivatalos jelzésekkel, továbbá a más javára korábban lajstromozott védjegyekkel, illetve a másnak korábban használt megjelölésével összetéveszthető jelzések, valamint a szabadalmazott növény- és állatfajták nevei. A megtévesztésre alkalmas megjelölések Egy adott megjelölés különböző okokból lehet megtévesztő, a vásárlók, illetve a szolgáltatást igénybe vevők számára félrevezető, pl. az áru minősége, mennyisége, jellemzői, rendeltetése, földrajzi származása tekintetében. (Az áru vállalati, üzemi származása tekintetében is, azonban, mint látni fogjuk, e vonatkozásban a jogszabály sajátos rendelkezéseket tartalmaz, ezek tehát nem a megtévesztésről intézkedő kizáró szabályozás alapján minősíthetők.) Az olyan megjelölés, amely valamilyen módon más adatot tüntet fel, mint a valóságnak megfelelő helyzet, számos tekintetben hátrányt okozhat a vásárlónak, nem megengedhető tehát, hogy a védjegyoltalom segítségével oltalmat nyerjen illetve élvezhessen. A joggyakorlatban leginkább és leggyakrabban az fordul elő, hogy a megjelölés olyan módon kialakított, hogy felirataiból, rajzából más földrajzi származást tételezhetnek fel a vásárlók, mint a valóságos. (Ezek között gyakori az olyan helyzet, amikor a jogtalanul ,,felidézett” földrajzi származási hely közismerten jóhírű az árujegyzék termékeivel kapcsolatban.) E törvényhely alapján került visszautasítási’a: francia bejelentő esetében az Alaska Lait de Cologne, 208
