Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
koordinációs bizottságának és a Berni, illetőleg a Párizsi Unió végrehajtó bizottságának). A Világszervezet létrehozása és az uniók szervezetének korszerűsítése szükségszerűen éreztette hatását az UPOV-nál. A Stockholmban elfogadott módosítások alapján nem volt indokolt, hogy a svájci kormány továbbra is felügyeletet gyakoroljon, különös tekintettel az UPOV Tanács működésére, mely gyakorlatilag nagyobb hatáskörrel rendelkezett, mint az uniók hasonló szervei a korszerűsítés előtt. Az is nehezen lett volna elképzelhető, hogy a Nemzetközi Iroda igazgasson egy olyan uniót, mely a svájci kormány felügyelete alatt áll. A svájci kormány ugyanúgy, mint a többi unió esetében, hozzájárult a változáshoz, ez a hozzájárulás természetesen egyáltalán nem volt előfeltétele a változásnak. A diplomáciai konferencia ugyanis teljes joggal dönthet minden kérdésben. Tekintettel arra, hogy az UPOV Tanácsa eddig is nagyobb hatáskörrel rendelkezett, mint az uniók szervei a korszerűsítés előtt, az Egyezménynek igazgatási jellegű rendelkezéseit alig kellett módosítani. Az UPOV főtitkárát természetesen a tanács nevezi ki, és a főtitkárhelyettest pedig ugyancsak a Tanács a főtitkár egyetértésével. A svájci kormány felügyeleti jogkörében gyakorolt jogokat ezután mind a Tanács fogja gyakorolni. A pénzügyi rendelkezések körében jelentős változást jelent a hozzájárulási osztályok számának 15-re emelése. A tagállamok hozzájárulásuk összegét maguk határozzák meg az Egyezményben megállapított osztályok figyelembevételével. Kezdetben csak 3 osztály volt, az 1972. évi módosítás ezt 5. osztályra bővítette. Az újonnan jóváhagyott 15 osztály lényegesen több mint az ipari és az irodalmi és művészeti uniókban, ami igen kedvező, különösen a kisebb vagy szegényebb államok részére. Ez a megoldás egy esetleges magyar csatlakozás szempontjából is igen kedvező. A most elfogadott okmánnyal együtt az Egyezménynek három okmánya van. Mint az ipari unióknál, itt is előfordulhat, hogy az egyik állam egy korábbi okmányt, a másik, egy későbbi okmányt erősített meg. Szükséges tehát rendezni a viszonyt azok között az államok között, melyek különböző okmányokat erősítettek meg. E rendezés eltér az ipari uniókban alkalmazott megoldásoktól, egyszerűbbnek és célszerűbbnek tűnik. Az uniós államok közötti kapcsolatot a 34. cikk szabályozza és a szabályozás két részből áll. Az első rendelkezés azokra a tagállamokra vonatkozik, melyek megerősítették az 1961. és 1972. évi okmányt. Gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy ezek közül az államok közül néhány előbb erősítse meg az új okmányt, mint a többi, esetleg az is előfordulhat, hogy lesz olyan uniós állam, amelyik az új okmányt nem fogja megerősíteni. Ebben az esetben szabályozni kell az új 184
