Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)

IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények

fajta oltalmára, ez a kérdés jogi oldala. Ha gyakorlati szempontból nézzük, akkor arra a megállapításra kell jutni, hogy itt sem kedvezőbb a helyzet. Arra még nem volt példa, hogy valaki egy más által elvégzett nemesítési eljárást üzleti céllal ismételjen meg: egy új fajta nemesítése hosszú évek munkája, melynél az évek száma tízen felül kezdődik, de nyugodtan lehet emberöltőben is számolni. Az eljárási oltalom pedig csak a nemesítési eljárásra terjed ki. Miért kövessen el valaki bitorlást, mely üzletileg értelmetlen, amikor a szaporítóanyagot jogszerűen megveheti és elvileg korlátlan mennyiségben szaporíthat ?

Az eljárási oltalom a szaporítóanyag szaporítására nem terjed ki, mert a szaporítás nem a szabadalmazott eljárás alkalmazásával történt. Nyilvánvaló, hogy az ipari szabadalmi rendszer eljárási oltalma is éppen olyan alkalmatlan a növényfajta oltalmára, mint a termékoltalom. A fajtaoltalom és a szabadalmi oltalom hatálya közötti leglényegesebb különbség abban áll, hogy míg a fajtaoltalom csak a termesztés, a szabadalmi oltalom nemcsak a termelés, hanem a fogyasztás területére is kiterjed.

A fajtaoltalom az Egyezmény már ismertetett 5. cikk (1) bek. értelmében azt jelenti, hogy a jogosítotton kívül senki nem jogosult

— az oltalmazott fajta szaporítóanyagát szaporítás céljára termelni. A megvett szaporítóanyagot felhasználhatja a növény termesztésére, ennek a termesztésnek azonban csak fogyasztói felhasználás és nem szaporítás lehet a célja. A búzát el lehet vetni kenyérgabona, takarmány vagy akár ipari célra, de nem jogosult a vevő arra, hogy vetőmagot termesszen;

— Ivaros növényeknél szaporítóanyag a mag, nem ivaros növényeknél a növénynek minden olyan része, mely szaporításra alkalmas (egész növény, növény része, szem, dugvány stb.).

A főszabály értelmében az oltalom nem terjed ki a kereskedelmi forgalomba hozott termékre (pl. vágott rózsa). Az Egyezmény azonban lehetővé teszi, hogy az uniós államok az oltalmat a végtermékre, tehát a fogyasztási szektorra is kiterjesszék, ami különösen a dísznövényeknél igen fontos.

Miután e rendelkezés alkalmazása nem kötelező az uniós államokra, több állam nem alkalmazza és ennek igen komoly gazdasági következményei vannak. E hiányt különösen a dísznövénynemesítők érzik.

Amennyiben az uniós állam nem él az Egyezményben biztosított lehetőséggel és nem terjeszti ki az oltalmat pl. vágott virágra is, a dísznövénynemesítőket gyakorlatilag nem védi semmi virágbehozatal esetén. Ha például külföldi akár jogszerűen megveszi, vagy jogtalanul megszerzi a szaporítóanyagot és a fajtát olyan országban termeszti, melyben fajtaoltalom nincs, a termesztett virágot pedig abba az országba szállítja, ahol a fajtára oltalom áll fenn, a jogosított nem léphet fel ellene, mert az oltalom csak a szaporítóanyagnak

180