Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
a jelenlegi szabadalmi törvény (1969. évi II. tv.) vagy az új olasz szabadalmi törvény. A növényi uniós rendszeren belül több állam átmeneti jelleggel kétféle oltalmi rendszert tart fenn. Az Egyezmény alapján biztosítandó oltalom feltétele az újdonság, egyneműség, állandóság. E feltételek vizsgálata csak kísérleti termesztés alapján lehetséges. A kísérleti termesztés anyagi és személyi feltételeinek megteremtése azonban hosszabb időt vesz igénybe, ezért az Egyezmény szerinti oltalmat a növényi uniós államok nem tudták kiterjeszteni mindjárt az egész növényvilágra, fgv pl. az NSZK és Franciaország azokra a növényfajtákra, melyekre a fajtaoltalmi törvény hatályát még nem terjesztették ki, továbbra is a hagyományos szabadalmi rendszer keretében biztosít oltalmat. Ez vezetett ahhoz, hogy ma tulajdonképpen háromféle oltalmi forma keretében biztosítanak oltalmat a növényfajtákra: — az Egyezmény szerinti fajtaoltalom keretében, pl.: NSZK, Franciaország, Hollandia, Anglia, Svájc stb., — az Egyezmény szerinti szabadalmi rendszer keretében, pl. Olaszország, Magyarország (mely utóbbi nem tagja a növényi uniónak), és — a hagyományos szabadalmi rendszer keretében, pl, az NSZK, Franciaország, Románia stb. Ez a helyzet természetesen további érdekes jogi következményekkel jár. Az Egyezmény nemcsak oltalmi rendszert hoz létre, hanem egyben külön uniót állít fel, melynek tagjai az oltalom szempontjából különböző kedvezményeket élveznek (pl. uniós elsőbbség). Az ipari szabadalmi rendszerek az ipari tulajdon oltalmára létesült Párizsi Uniós Egyezmény hatálya alá tartoznak (továbbiakban: PUE), mely ugyancsak jogokat és különböző kedvezményeket biztosít a tagállamoknak, illetőleg a tagállamok állampolgárainak. A fenti helyzet következtében tehát több olyan állam van, ahol a fajták egy részére az Egyezmény, a fajták másik részére a PUE vonatkozik, nem szólva arról, hogy pl. az NSZK-ban és Franciaországban a szabadalmi törvények hatálya nem ugyanazokra a fajokra terjed ki, azok lényegesen eltérnek egymástól és ez vonatkozik a fajtaoltalmi törvényekre is. A helyzetet azonban egyszerűsíti az, hogy a növényi uniós államok mind tagjai a PUE-nak is. A növényi unió az iparjogvédelem családjában a legfiatalabbak közé tartozik. Az Egyezmény alapján biztosított oltalom értéke hosszú távon attól függ, hogy a fajtanemesítéssel foglalkozó országok közül hányán csatlakoznak hozzá. A fajtanemesítésben ma az Egyesült Államok halad az élen, messze maga mögött hagyva a többieket. Az Egyesült Államok azonban nem tagja a növényi uniónak, de éppen a fajtanemesítésben elfoglalt előkelő helye következtében a növényi unió feltétlenül szeretné ha csatlakoznék az unióhoz. Ez a 170
