Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
munkamegtakarítás a megjelölt és kiválasztott nemzeti hivatalok számára az, hogy a nemzetközi bejelentések alaki vizsgálata teljesen felesleges, mert ezt az átvevő hivatalnak kell elvégeznie. Miután a bejelentések túlnyomó többsége a nagy ipari országokból származik, a Magyarországhoz hasonló kisebb országok nemzeti hivatalai számára ez a munkamegtakarítás sem megvetendő. A nemzetközi bejelentési eljárás nem érinti a nemzeti hivatalok bevételeit. A nemzetközi bejelentési eljárás utolsó része az ún. nemzeti szakasz és ennek során a szerződő állam ugyanolyan illetéket szed, mint nemzeti eljárás esetében. Magyarországon a bejelentési illeték fedezi a vizsgálat költségeit is. Célszerű lesz megvizsgálni, hogy a nemzetközi kutatási vagy előzetes nemzetközi vizsgálati jelentés következtében jelentkező munkamegtakarítás milyen illetékcsökkentést tenne lehetővé. A bejelentő javára mutatkozó költségmegtakarítás mellett (mely a Nemzetközi Iroda becslése alapján 26%-ot tesz ki) igen jelentős tényező, hogy az elsőbbség elvesztésének veszélye nélkül lényegesen hosszabb idő áll rendelkezésére annak eldöntésére, hogy a bejelentő hol kérjen szabadalmi oltalmat, illetőleg, hogy egyáltalán folytassa-e az eljárást. Az ipar számára egy másik jelentős előnyt is biztosít a PCT hatályba lépése és ez az előny a közzétételhez fűződik. A fejlett ipari államokban a bejelentések közzétételére csak a bejelentést követő több év után kerül sor. A műszaki fejlődés mai rohanásában ez annyit jelent, hogy a közzététel már újat nem mond. (Magyarországot ez a betegség még nem nagyon fertőzte meg). A közzététel így tehát már nem szolgálja a szabadalmi rendszer egyik legfontosabb célját, a széles körű műszaki információt. A PCT-ben előírt 18 hónap nemzetközi viszonylatban igen gyors közzététel és ez az ipar számára nagyon előnyös, különös tekintettel arra, hogy a nemzetközi bejelentést az egyik világnyelven teszik közzé. 3. Hazai szabályozással rendezendő kérdések a PCT alapján 1. A nemzetközi bejelentési eljárás az átvevő hivatalnál kezdődik és a nemzetközi kutató hatóságnál folytatódik, ezzel egy időben a bejelentés eredeti példánya a Nemzetközi Irodához, a kutatási példány a jelentéssel pedig a bejelentő által megjelölt állam hivatalához kerül. A szerződő államoknak joguk van meghatározni, hogy a nemzetközi szakasz befejezésekor, illetőleg a nemzeti szakasz megindulásával a bejelentő a nemzetközi bejelentés milyen nyelvű fordítását nyújtsa be. Ha szerződő állam hivatalos nyelve megegyezik a Szerződésben előírt és a bejelentő által használt nyelvvel, a fordítás természetesen nem szükséges. Más a helyzet azonban olyan országban, mint pl. 155
