Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
IV. fejezet. A találmányok oltalmával kapcsolatos fontosabb nemzetközi egyezmények
Az Egyezmény anyagi jogi rendelkezéseit károm csoportra lehet felosztani : — az egyenlő elbánás elvére, — az elsőbbségre és — az általános rendelkezésekre. a) Az egyenlő elbánás elve Az unió bármely országának joghatósága alá tartozó természetes és jogi személyét az ipari tulajdon oltalmát illetően az unió összes többi országában megilleti mindaz az előny, melyet a kérdéses ország törvényei a belföldiek részére biztosít vagy biztosítani fog. Ez annyit jelent, hogy pl. minden uniós állam a többi állam bejelentőit ugyanúgy kezeli, mint saját állampolgárait, ugyanazt az oltalmat és jogsegélyt biztosítja mint hazai bejelentőinek, természetesen csak akkor, ha azok teljesítik a belföldiekre előírt feltételeket és alakiságot. Az egyenlő elbánás kötelezettsége csak az iparjogvédelemre vonatkozik, tehát a fent ismertetett tárgyakkal kapcsolatos jogintézményekre. A természetes személyek állampolgárságának eldöntése nem ütközik nehézségbe (kivéve a több állampolgársággal rendelkező személyeknél, mely esetben uniós állampolgárnak tekintendő az, akinek egyik állampolgársága uniós államé) ilyenkor annak az országnak a jogszabályát kell alapul venni, amely ország állampolgárának vallja magát a fél. Nem ilyen egyszerű a jogi személyek esetében (nemzetközi vállalatok, melyek több országra terjednek ki). Ilyen esetben annak az államnak a jogszabályai alapján kell dönteni, melyben az egyenlő elbánást igénylik. Fentiek alapján tehát pl. társszerzőség esetén mindegyik szerzőtársnak uniós állampolgárnak kell lenni, mert elég ha egy társszerző nem az, az egyenlő elbánást az Egyezmény alapján az uniós állam nem köteles biztosítani. Az uniós állampolgárságnak akkor kell fennállnia, amikor a PUE-ben biztosított jogokat óhajtja valaki igénybe venni. Az egyenlő elbánás elve nem jelent anyagi viszonosságot, ez utóbbi tartalma teljesen más. Az anyagi viszonosság azt jelenti, hogy a külföldi állampolgároknak adott jogok terjedelme függ a területi állam polgárainak az idegen állam területén nyújtott jogok terjedelmétől. Pl. ha X állam csak 15 évre engedélyez szabadalmat, Magyarország is csak 15 évre engedélyezné a szabadalmat X állam állampolgárai számára Magyarországon. Ezzel szemben az egyenlő elbánás elve teljesen más, ez azt jelenti, hogy mindegyik állam annyi jogot ad a másik állam állampolgárának, mint amennyit saját állampolgárának biztosít, tehát X állam a magyar bejelentőknek csak 15 éves oltalmat, Magyarország pedig X állam 143