Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
kizárólag eljárásra vonatkozott és külön nem védte az eljárás megvalósítására szolgáló berendezést. Ebben a vonatkozásban is alkalmazni kell az R. 1. § (2) bekezdésének a c) pontját. A megoldást megalkotó feltaláló nem szenvedhet hátrányt azért, mert a munkáltató csak az eljárásra kívánt szabadalmi oltalmat szerezni és a berendezésre nem. Ebben az esetben az alperes köteles a felperes részére találmányi díjat fizetni, függetlenül attól, hogy vállalati érdekből erre a berendezésre sem belföldön, sem az értékesítési országban nem szerzett szabadalmat. A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 252. § (3) bekezdése alapján az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az első fokú bíróságot újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Pf. IV. 21 538/1976. sz.)” Gyakran előfordul, hogy a vállalat a feltalálói díjat késedelmesen fizeti és ezzel a feltalálónak kárt okoz. Ilyen kár érheti a feltalálót pl. azzal, hogy a késedelmes fizetés következtében több jövedelemadót kell fizetnie, mert időközben megváltozott a jövedelemadó-rendelet. A késedelemmel okozott kárért a vállalatnak helyt kell állnia, erre világít rá a következő jogeset : A vállalat nem fizetett feltaláló díjat, a feltalálók pereltek és a pert megnyerték. A bíróság által megítélt feltaláló díjat azonban a vállalat csak két éves késedelemmel fizette ki. Ez alatt az idő alatt e jövedelemadó-rendeletet módosították és ennek következtében a feltalálóknak magasabb adót kellett fizetni. A feltalálókat tehát a vállalat késedelme folytán kár érte. A Legfelsőbb Bíróság Pf. III. 20 804/1973. sz. ítéletében a következőket állapította meg: Amennyiben a vállalat kötelezettségének időben eleget tett volna, a díjat a feltalálók a jövedelemadó-rendelet módosítása előtt kaphatták volna meg. Miután a kifizetésre a jövedelemadó módosítása után került sor, a feltalálóktól magasabb adókulcs alapján vonták le a jövedelemadót. A kötelezett vállalat nem vitása késedelembe esett, a feltalálók tehát a Ptk. 301. § (2) bek. értelmében a késedelmi kamatot meghaladó kárukat is követelhetik. Hivatkozott a Bíróság a Ptk. 299. § (1) bek.-re is, melynek értelmében a kötelezett köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelemből eredő kárát, kivéve ha bizonyítja, hogy a késedelem elhárítása érdekében úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. A késedelembe esés volt az, ami megalapozta a vállalat felelősségét, így az okozott kárt meg kell térítenie. Figyelemre méltó volt a Bíróságnak az a megállapítása is, hogy a vállalat legalább olyan nagyságú díjat fizethetett volna ki, amelyet maga is elfogadhatónak tartott és ebben az esetben késedelme csak az el nem ismert összeg erejéig állott volna fenn. 8» 115
