Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
oltalom nem áll fenn, sokszor előfordul az is, hogy azonos műszaki célt szolgáló megoldás két találmányból áll, és a két találmány közül csak egyre kértek szabadalmi oltalmat. ,,A korábban az alperes alkalmazásában levő felperes eljárást dolgozott ki az üvegkemence lecsapolásánál a kemencében levő üveg eltávolítására és elszállítására, és azt mint szolgálati találmányt az alperes rendelkezésére bocsátotta. Az eljárásra az alperes szabadalmi oltalmat szerzett. A szabadalom a díjfizetés elmulasztása miatt 1970. február 20-án megszűnt. A szolgálati találmányt az alperes 1959-től kezdve hasznosította. Ezen kívül hasznosította több vállalat is. A felperes találmányának belföldi hasznosítása után feltaláló díjat kapott. Az alperes külföldre szállított izzólámpa és fénycsőgyárat az üvegolvasztó kemencéhez használható ún. üvegleeresztő berendezéssel együtt. Külföldön az alperes a szolgálati találmányt szabadalomként nem jelentette be, így arra ott nem szerzett szabadalmi oltalmat. Az alperes az üvegleeresztő berendezéssel együtt ennek működését ismertető leírást adott át a külföldi vevőknek. A felperes keresetében előadta, hogy az alperes a külföldi cégek részére eladott üvegleeresztő berendezés értékesítésével és annak a működésére vonatkozó leírás átadásával a felperes találmányát értékesítette, ami után találmányi díjat tartozik fizetni a felperesnek. Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli szolgálati szabadalom eljárásra vonatkozott, az alperes viszont berendezést adott el, ezért a díjigény a szolgálati szabadalom értékesítésének a hiányában nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő volt: ,,A fellebezés részben alapos. Nem vitás, hogy az alperes által gyártott üvegleeresztő berendezés a felperes találmányát jelentő eljárás megvalósítására szolgál. A belföldön szerzett szolgálati szabadalom a fenntartási illeték meg nem fizetése következtében szűnt meg. Ezért a felperes szolgálati találmányának a belföldi értékesítése után az alperes a szolgálati találmányért járó díj ázásról szóló 45/1969. (XII. 29.) Korm. sz. rendelet (R.) 1. § (2) bekezdésének b) pontja értelmében találmányi díjat köteles fizetni a felperes részére. A perbeli vita lényege, hogy a találmány megvalósítását szolgáló berendezés eladása és ennek a működését ismertető leírás átadása találmányi díj fizetésére alapot adó értékesítést jelent-e, továbbá, hogy jár-e találmányi díj, ha az értékesítés olyan országba történő eladással valósul meg, ahol a találmány nem áll szabadalmi oltalom alatt. Ezekben a vitás jogalkalmazási és jogértelmezési kérdésekben az elsőfokú bíróság tévesen foglalt állást. 1. A szolgálati találmány díjazása szempontjából nincs jelentősége annak, hogy az értékesítés olyan országba történő felhasználásra vonatkozik, ahol a 8 113
