Bognár Istvánné et al.: Iparjogvédelem és újítási útmutató (Budapest, 1981)
II. fejezet. Találmányok szabadalmi oltalma
a használó, ez nem előhasználat és ennek különböző következményei lehetnek. Az egyik következmény az, hogy a használat újdonságrontó lehet, a másik következmény a szabadalom bitorlás (Szt. 27. §) vagy találmánybitorlás (Btk. 306. §), amennyiben a használó jogellenesen jutott a fajtához. h) A szabadalmi oltalom megszűnése A fajtaszabadalom megszűnésére ugyanazokban az esetekben kerül sor, mint az ipari szabadalomnál (Szt. 30. §). Lényeges eltérés mutatkozik viszont a megszűnésen belül a megsemmisítésnél. Az Szt. 32. § (1) bekezdés értelmében ,,a szabadalmat — keletkezésére visszaható hatállyal — meg kell semmisíteni, ha a) a szabadalom tárgya nem felelt meg a 6. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott feltételeknek, . . .”. Ez a rendelkezés arra utal, hogy a szabadalom megsemmisíthető, ha az nem felelt meg az újdonság, haladó jelleg, műszaki jelleg, gyakorlati alkalmazhatóság követelményeinek, valamint abban az esetben, ha a szabadalmazott találmány tárgy ki van zárva az oltalomból. Ezek a rendelkezések nyilvánvalóan az ipari szabadalmakra vonatkoznak, miután a fajtaszabadalom engedélyezésének feltételei a Szt. 6. § (2) bekezdés alapján az újdonság, egyneműség és viszonylagos állandóság. A Szt. 32. § (1) b) pontja értelmében a szabadalom akkor is megsemmisíthető, ha a leírás nem felelt meg a törvényes feltételeknek. A törvényes feltételek kapcsán a rendelkezés kifejezetten a Szt. 41. §-ra utal, melynek (1) bekezdése értelmében ,,a leírás és a rajzban foglaltak alapján” a találmánynak megvalósíthatónak kell lennie. A szabadalmi leírás és az ahhoz kapcsolódó rajzok célja, hogy a találmányt meg lehessen valósítani. A szabadalmi oltalomért cserébe a feltalálónak a társadalom rendelkezésére kell bocsátania a találmányt képező műszaki megoldást. A szabadalmi oltalom engedélyezésétől az oltalom megszűnéséig a rendelkezésre bocsátás gyarapítja a műszaki ismereteket, a termelésben való közvetlen részvétel azonban csak a a szabadalmasnak a joga. A társadalom a találmánnyal, mint ,,közkinccsel” csak az oltalom megszűnte után rendelkezik. Nem vitás, hogy az ipari szabadalmaknál a leírásnak és a rajzoknak igen nagy a jelentősége. A fajtánál az üzemszerű megvalósításon az üzemszerű termesztést kell érteni. Ehhez viszont nem a fajta leírására, hanem szaporítóanyagra van szükség. A fajtaszabadalom tárgya ugyan maga az oltalom alatt álló fajta, azonban a fajta legtökéletesebb leírása sem teszi lehetővé az üzemszerű termesztést. Ha most abból indulnánk ki, hogy a leírásban pontosan meg kell adni a nemesítési eljárást is annak minden részletével, ez sem változtatna semmit a helyzeten. A nemesítési eljárás megismétlése ugyanis ugyanannyi időt venne 100
