Csécsy György: Iparjogvédelem. Egyetemi jegyzet (Miskolc, 1997)

Iparjogvédelem - I. A műszaki szellemi alkotások jogi védelme

3. A használati mintaoltalom

3.1. A használati mintaoltalom tárgya és alanyai

A használati mintaoltalom a szó legáltalánosabb értelmében a találmányi szintet el nem érő, új elgondolások jogi védelmét jelenti. A használati minta intézményét eredetileg az 1891-ben keletkezett német törvény alkotta meg, s ezzel az ún. kistalálmányok jogi oltalmát kívánta biztosítani. Azóta több jogrendszerben is meghonosodott ez a jogintézmény, s az utóbbi időben az 1991. évi XXXVIII. törvény megalkotásával a használati minták oltalma hazánkban is lehetővé vált. Indokolt volt nálunk egy ilyen törvény megalkotása, mert jelentős szakadék állt fenn egyfelől az abszolút újdonságot igénylő szabadalom, másfelől az újítás között, hiszen - mint látni fogjuk - ez utóbbi esetében az újdonságnak csak adott gazdálkodó szervezet vonatkozásában kell fennállnia. Az újítások körét meghaladó, azonban a szabadalom szintjét el nem érő technikai jellegű megoldások jogi védelmét tehát mindenképpen szükség volt egy új oltalmi forma bevezetésével biztosítani a feltalálói érdekek hatékonyabb védelme érdekében. Tekintettel arra, hogy a használati mintaoltalom szabályozása sok tekintetben hasonlóságot mutat a szabadalmi oltalomra vonatkozó szabályokkal, ezt az oltalmi formációt szokás „kis szabadlomnak” is nevezni.

Az oltalmazható használati minta fogalma a törvény szerint a következő: használati mintaoltalomban részesülhet valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részeinek elrendezésére vonatkozó megoldás, ha új, feltalálói lépésen alapul és iparilag alkalmazható.

Nyilvánvaló, hogy a szabadalmazható találmány kritériumaihoz képest szííkebb az oltalmi kör és ez az alábbiakban jut kifejezésre.

Mindenekelőtt látható, hogy nem bármilyen minta, hanem csak az olyan, lényegében műszaki jellegű megoldás kaphat használati mintaoltalmat, amely valamely tárgy kialakítására, szerkezetére vagy részei-71