Csécsy György: Iparjogvédelem. Egyetemi jegyzet (Miskolc, 1997)

Iparjogvédelem - I. A műszaki szellemi alkotások jogi védelme

A törvény az előhasználó jóhiszeműségét is megkívánja, amíg be nem bizonyítják, hogy az előhasználat a (későbbi) szabadalommal védett találmányt létrehozó feltalálói tevékenységen alapul. Az előhasználótól tehát az kívántatik meg, hogy a szabadalmazott megoldással azonos találmányt önállóan, a szabadalommal védett ta­lálmánytól függetlenül hozza létre. Az elöhasználati jog alapján kifejtett tevékenység tehát nem minősül bitorlásnak, nem esik a szabadalomból folyó kötelezettség hatálya alá. Terjedelmét tekintve az előhasználat azt jelenti, hogy annak jogo­sultja tevékenységét az elsőbbség időpontjában megállapítható mérték­ben folytathatja, azt azonban nem bővítheti, maximum a komoly előkészület bizonyítható mértékéig. Az előhasználóval szemben a sza­badalmi oltalom tehát a fent említett mértékig hatálytalan. Az elöhasználati jog személyhez kötött jogosultság, önállóan nem forgalomképes. Az elöhasználati jogot csak a jogosult gazdálkodó szer­vezettel (Ptk. 685. § C. pont) vagy annak - előállítást, a használatot, illetve az előkészületet folytató - szervezeti egységével együtt lehet csak átruházni. Továbbhasználati jog illeti meg a törvény alapján azt. aki szaba­dalmi oltalom megszűnésének megállapítása és újra érvénybe helye­zése közötti időben kezdte meg a találmány tárgyának belföldön, gaz­dasági tevékenység körében történő előállítását vagy használatát, vagy annak érdekében komoly előkészületet tett (Szt. 21. § (4) bek.). Ebben az esetben tehát nem kívánja meg a jog a továbbhasználó jóhiszemű­ségét. A továbbhasználóra is vonatkozik értelemszerűen, hogy vele szemben a szabadalmi oltalom - az előállításnak, a használatnak, illetőleg az elő­készületnek az elsőbbség napján meglévő mértékéig - hatálytalan. Végül a továbbhasználati jog is személyhez kötött jogosultság, vagyis önállóan nem forgalomképes. 43

Next

/
Thumbnails
Contents