Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
I. A védjegy társadalmi és gazdasági funkciói
3. Összefoglalás A védjegy mint társadalmi-gazdasági jelenség olyan régi, mint az árutermelő társadalom, a védjeggyel kapcsolatos jogi szabályozás létrehozására azonban mégis csak a korai kapitalizmusban került sor. Szocialista társadalmi-gazdasági viszonyok között a védjegy társadalmi funkcióját nézve elsősorban információs eszköz. Ezt a társadalmi funkciót a védjegyjog egyrészt azzal juttatja kifejezésre, hogy csak olyan megjelölést részesít oltalomban, amely alkalmas áruknak egymástól való „megkülönböztetésére”, s így objektíve alkalmas információk közvetítésére. Kizárja ezen felül a védjegyjog az oltalomból az olyan megjelölést, amely megtévesztő, vagy más védjeggyel összetéveszthető. A védjegy információs funkciója a tőkés társadalomban mint versenyfunkció jelentkezik, ezt az utat azonban a szocialista jog nem követi, illetve csak kivételesen követi. A védjegy gazdasági funkciói tárgyalásánál a szocialista termelési viszonyokból, a termelőeszközök társadalmi tulajdonából kell kiindulni. A gazdasági funkciók kívül esnek a jogi szabályozás által megragadott területen. A védjegy két legjelentősebb gazdasági funkciója: a minőségjelző funkció, valamint a vállalatjelző funkció. Mindkét védj egy funkció kimutatható már tőkés társadalmi-gazdasági viszonyok között is, szocialista környezetben azonban figyelemre méltó átalakuláson megy át. A védjegy minőségjelző funkciója szocialista viszonyok között magasabb fejlettségi fokot ér el, az felelősségi elemek hozzáadásával kombinálódik. A védjegy a szocialista állam kezében a minőségellenőrzés egyik eszközévé válik, megkönnyíti a mulasztásért felelős vállalat azonosítását, s a szankcionálás egyes esetekben a kifogás alá eső védjegyes termék forgalomba hozatalának tilalmáig terjedhet. A védjegy vállalatjelző funkciója szocialista környezetben, a termelési eszközök és a termelés megszervezésének koncentrációja, társadalmi tulajdona következtében egyre határozottab-36
