Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VIII. Védjegy és fogyasztó

sének, amely egyben arra is rávilágít, hogy a védjegytörvény önmagában nem elegendő a fogyasztóik megtévesztésének megakadályozására: a védjegyjogot megkerülve, védjegy látszatát keltve is el lehet követni a fogyasztó megtévesztését.

Felvetődik ezért a kérdés, hogy mi történik akkor, ha a megtévesztő megjelölést lajstromozás nélkül használják? Ilyen esetben az OTH nem tudja megakadályozni a fogyasztó megtévesztését.

Véleményem szerint a KERMI feladata volna, hogy iaz ilyen, vagyis védjegylajstromozás nélkül a fogyasztók terhére elkövetett megtévesztések ellen fellépjen, függetlenül attól, hogy az előállító külföldi vagy belföldi, szocialista vállalat, szövetkezet, vagy pedig kisiparos.

c) Megtévesztés közismert védjegy jogellenes használatával

A közismert védjegy oltalmát ugyancsak valamennyi civilizált ország joga elismeri, s rendelkezik arról az Uniós Egyezmény is (6bis cikk), továbbá így rendelkezik a Vt. 3. § (1) bek. d) pontja is. Ez utóbbi kizárja a védjegyjogi oltalomból a megjelölést, ha az másnak az országban közismert védjegyével azonos vagy ahhoz összetéveszthetőségig hasonló — még akkor is, ha a közismert védjegy belföldön nincs lajstromozva.

A közismert védjegy fogalmát gyakorlatiasan magyarázza meg Regőczy. Ilyen az az árumegjelölés, amely annyira ismerten jelöl meghatározott árut, árucsoportot, hogy a védjegy szinte kényszerasszociáció erejével utal a termékre, vagy az előállítóra. Ez a kapcsolat néha olyan erős, hogy az áru neve helyett gyakran magát a védjegyet használjük. („Kérek egy Piarker-t”, az eladó tudja, hogy töltőtollról van szó.) Ebben az esetben nem az a meghatározó, hogy a megjelölés lajstromozása a közismert védjegy jogosítottjának jogába ütközik (nem lajstromozott megjelölésnél ez a jog mint formális védjegyjog fenn sem áll), hanem a lényeges elem az, hogy a megjelölés annyira egy áru vagy előállítója javára foglalódik le, hogy megkülönböz-380