Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VIII. Védjegy és fogyasztó
mert VILUPÁL védjegy szerepelt. Ilyen körülmények között pedig a VILUPÁL védjegy (kismértékben áll ez a BUDALAKK védjegyre is) eszmei értéke folyamatosan csökkent, mert az áthúzott KÁF-embléma taszítóan hatott. Az elvesztett fogyasztói bizalom visszaszerzése nem könnyű, ezzel a BUDALAKK is tisztában van. A háztartási boltok eladóinak tapasztalatai azt mutatják, hogy a fogyasztók részéről a következő szezonban, 1979 tavaszán-nyarán igen nagyfokú idegenkedés mutatkozott a VILUPÁL parkettalakkal szemben. A kereslet, illetve a fogyasztás is több boltvezető véleménye szerint jelentősen megcsappant, ami a VILUPÁL parkettalakk 1978. évi minőségromlására volt visszavezethető. A BUDALAKK persze saját maga is észlelhette 1979-ben a VILUPÁL parkettalakk iránti igény jelentős csökkenését: kénytelen volt a termelést is mintegy 30%^kal csökkenteni. A VILUPÁL-ügy, amely az utóbbi évek egyik legismertebb minőségromlási esete volt, meggyőzően szemlélteti azt a negatív hatást, amelyet a minőségromlás a védjegy—fogyasztó kapcsolatra gyakorolhat. I b) AKRILÁN lakk A KERMI 1979. május 23-án közzétett közleménye144 szerint a kereskedelmi forgalomban levő termékek minőségének hatósági ellenőrzése során és a nagykereskedelmi vállalatok megbízásából végzett vizsgálatok alapján megállapította, hogy a forgalomban levő AKRILÁN színtelen lakk minősége nem felel meg a követelményeknek. A korábban kiváló minőségű, KÁF-jelű, aerosolos AKRILÁN színtelen lakkból 1978—1979. évben minőséghibás, sőt rendeltetési célra alkalmatlan tételek kerültek forgalomba: a lakkokból képzett bevonat a fémfelületen gyengén vagy rosszul tapadt, rideg, rugalmatlan (gyártó: BUDALAKK Festék- és Műgyanta Gyár). Gyártási idő szerint csak a még 144 Kereskedelmi Értesítő, 1979. 194. old. 364