Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VIII. Védjegy és fogyasztó

érdeke a minőség megtartása és ennek érvényesülését egymással szemben is igénylik. Sajnálattal kell megállapítani, hogy a fogyasztók szempontjából vonzó tulajdonságai ellenére az együttes védjegy mind ez ideig nem tudott nálunk igazában elterjedni. Hivatkozott tanulmányában Bacher csak az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt bárdábrás ÁHT védjegyéről és a Tejipari Vállalatok Trösztje HAJDÚ SAJT ábrás védjegyéről tesz említést.

A kollektív védjegyet propagálva Szatmáry azt mondja, hogy a több vállalatot magában foglaló hazai termelő-, értékesítő kollektíváknak, a trösztöknek, egyesüléseknek, szorosabb szervezetű külkereskedelmi társulásoknak fel kellene ismerniük a kollektív védjegy alkalmazásával járó előnyöket. Azt javasolja, hogy ezek a gazdasági szervek régi védjegyeik fenntartásán túl, közös védjegyeket hozzanak létre mégpedig úgy, hogy ezeket a régi és új emblémák összeötvözéséből alkossák meg. Ily módon meg lehetne őrizni a tagvállalatok vevőkörében a védjegy garantálta bizalmat.130

A külföldi együttes védjegyek közül, a magyar vállalatok által történt széles körű használat következtében nálunk is népszerű a WOOLMARK védjegy, amely a hazai fogyasztók tudatában mint a tiszta, különös gonddal kikészített gyapjútermék megjelölése ismert.130/a

E körülményekre tekintettel, Bacherhoz és Szatmányhoz hasonlóan csak azt tudom mondani, hogy szocialista társadalmigazdasági viszonyok között, koncepciózus védjegypolitika esetén, a kollektív védjegy is komoly szerephez (vállalati, valamint szövetkezeti társulások, vertikális kooperáció stb. esetén) juthatna. Úgy tűnik azonban, hogy e lehetőség felismerése, főként pedig kiaknázása még várat magára.

130 Szatmáry: A védjegy gazdasági jelentősége a KGST-országok közötti áruforgalomban. MKK. Budapest, 1980. 182. old.

m!a Divinyiné: Védjegyek a marketingtevékenységben. Újítók Lapja, 1981. 24. szám, 6. old.

334