Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VII. A védjegy jogellenes használata: bitorlás

jelölést .használni kívánják a nemzetközi 'osztályozás szerinti csoportosításban,

— a vizsgálat eredménye és javaslat (pl. az új árujelző lajslromoztatására, illetve ütközés veszélye esetén, új árumegjelölés kialakítására) (5.3 pont).

Lényegileg ugyanezt az intézkedést tartalmazza a Tudománypolitikai Bizottság által a gazdálkodó szervezetek iparjogvédelmi munkájának fejlesztéséről kiadott irányelv,117 118 amikor a kutatással, fejlesztéssel, termeléssel, értékesítéssel összefüggő feladatok meghatározásakor a 7. pont c bekezdése kimondja, hogy

„A különböző árujelzőket — különösen a védjegyeket, eredetmegjelöléseket, származási jeleket, cégneveket és áruelnevezéseket — meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy azok nem ütköznek-e érvényes oltalmi jogokba, illetve azok alkalmazása nem minősül-e tisztességtelen versenynek.”

A fogalmazásmód ellenére persze ez az országos hatályú norma csak orientáló, hiszen „Irányelviben és nem kötelező jogszabályban jelenik meg. Figyelemmel azonban arra, hogy ezt kormányszerv, a Tudománypolitikai Bizottság bocsátotta ki, annak mégis komoly súlya van.

Az irányelvek 12. pontja pedig a versenytársak jogszerzési tevékenységének figyelemmel kísérését írja elő.

Ehhez a témához Regőczy118, is néhány gondolatot vet fel. Szerinte a figyelemmel kísérésen, észlelésen kívül fontos szerepe van a bizonyítékok gyűjtésének is. Célszerű a bitorolt védjeggyel ellátott áruból mintapéldányokat beszerezni. Nemcsak a védjegylicencia-szerződésben ajánlatos, ha ezt a védjegytulajdonos vállalat előírja, de a képviseleti és ügynöki szerződésben is. Hasznos a reklamációs és szervizhálózatot is felhívni az ilyen célú feltáró munkára.

117 Magyar Közlöny 1979. július 12.

118 Regőczy: i. m. 344. old.

314