Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

VI. Idegen védjegy használata: licencia

Az irodalomban Uhlyarik a TRAUBISODA védjegyekre (szóvédjegy és tartály véd jegy) vonatkozó licenciaszerződés kapcsán számol be arról a problémáról, amely akkor jelentkezett, amikor a MONIMPEX a hazai termelésnek a szerződéskötéskor előre nem látható, nagymérvű felfutása miatt, a szerződést módosítani, illetve felbontani akarta. A felmondás gondolatát azonban el kellett ejteni, mivel az engedélyes Badacsonyi Állami Gazdaságnak olyan mennyiségű védjegyoltalom alatt álló palackja, üvegrekesze és egyéb eszköze halmozódott fel, amelyeknek a forgalomból való kivonása akkora gazdasági veszteséget jelentett volna, amely nem állt arányban a magas licenciadíj fizetésének megszüntetésével. Ezért a magyar fél kénytelen volt a szerződés módosítása terén elérhető szerényebb eredményekkel megelégedni.110

Ez az eset szemlélteti, hogy a védjegylicencia-szerződés felbontása jogilag problémamentes lehet ugyan, az engedélyesnek a védjegyhez való nagymérvű kötöttsége miatt azonban az gazdaságilag hátrányos lehet.

Hasonló probléma vetődhet fel akkor is, ha az idegen, külföldi védjegytulajdonos csődbe megy (SZIM—FOREST kooperáció, vö. V. fejezet 5. pont), s a jogutód esetleg más feltételekkel hajlandó csak a védjegy további használatát engedélyezni.

A védjegylicenciával kapcsolatosan esetlegesen felmerülő ilyen negatív lehetőségek persze nem küszöbölhetőíc ki. Azok felemlítése nemcsak a teljességre való törekvés igényével történt, hanem azért is, mert éppen a fogyasztási cikkek vonatkozásában nálunk és más szocialista országokban is vannak a védjegylicenciának ellenzői. Ha magam nem is értek velük egyet, az említett ellenvélemény arra kell hogy késztessen minden vállalatot, szövetkezetei, hogy mind a gazdasági döntéshozatalnál, mind a jogi eszköztár megválasztásánál nagy gondossággal járjon el.

110 Uhlyarik: Védjegyjog, védjegygazdaság, védjegyművészet. MKK. Budapest, 1979. 154. old.

303