Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
VI. Idegen védjegy használata: licencia
gyártású SANA dezodoráló spray, minthogy azonban szövetkezeti szektor gyártja, amelynek marketingmunkája rugalmasabb, mint a CAOLA-é, a gyengébb minőség ellenére a gyakorlatban mégis versenytermékként kell azt kezelni. A fogyasztásnak az 1977. évben bekövetkezett stagnálása és az azt követő hanyatlása arra késztette a CAOLA-t, hogy a terméket korszerűsítse (csomagolás felújítása, a külső kép változtatása stb.), természetesen az illat és a védjegy megtartása mellett. A CAOLA a BAC dezodoráló sprayt a gyártás megindítását követően mind a televízióban, mind mozikban évekig reklámozta. 1976 óta azonban ez a fajta reklámozás megszűnt, azóta csak atrappokon (kirakatokban felállítható kemény hátú kisplakát) reklámozza azt, mert a költséges reklámozásnak nem látja különösebb értelmét, hiszen a termék elérte a forgalmi csúcsot. 16. NIVEA krémcsalád A hamburgi Beiersdorf-cégnek, a NIVEA védjegy tulajdonosának 1924 óta leányvállalata működött Budapesten, fő terméke az egészségügyi tapasz (leukoplast) volt, ezért az idősebb és középkorú generáció előtt a NIVEA védjegy régóta ismert. A leányvállalat és a védjegy a második világháborút követően a német tulajdon sorsát követte, a potsdami szerződés értelmében jóvátételként a Szovjetunió kapta meg azok tulajdonjogát. Gyakorlatilag tehát negyedszázadon keresztül, 1950-ig Budapesten is gyártottak NIVEA krémet. 1950-ben a Szovjetunió a vállalatot a védjeggyel együtt a magyar államra ruházta át, amely természetesen a NIVEA védjegyet nem használhatta már tovább, s azt követően CAOLA védjeggyel, de azonos színű (sötétkék-fehér) csomagolásban folyt tovább ugyanennek a terméknek a gyártása és forgalmazása. A későbbiekben azután a Beiersdorf-cég visszavásárolta a NIVEA védjegyet a magyar államtól, s a hatvanas évek elején a 290
