Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)
I. A védjegy társadalmi és gazdasági funkciói
fektetett energia, a megjelölés nem segítője többé a versenyben, hanem saját „ellenségévé” válik.8 Mind a szocialista, mind a tőkés országok irodalmában előfordulnak olyan nézetek, melyek szerint a védjegy minőségjelző funkciója jogi szempontból is releváns. E nézet képviselői álláspontjukat a védjegylicencia intézményével támasztják alá. Tény, hogy vannak olyan országok, amelyeknek védjegyjoga kötelezően előírja, hogy az engedélyes csak olyan minőségű terméket hozhat forgalomba, mint amilyent a licenciaadó is előállít. Kifejezetten ilyen rendelkezést tartalmaz például a Szovjetunió védj egy rendelete, közvetve pedig ilyen rendelkezést tartalmaz (ellenőrzési kötelezettség előírásával) az Amerikai Egyesült Államok védjegytörvénye. Hivatkoznak e nézet képviselői a kollektív védjegy intézményére is, amely ugyancsak előírja, hogy a kollektív védjegyet csak közös jellemzők (rendszerint azonos minőség) fennforgása esetén szabad használni. Bár ezek az érvek első pillantásra elgondolkoztatónak látszanak, ha az említett jogi normák társadalmi funkcióját vizsgáljuk, akkor azokban mégis rögtön felismerhető a közérdekű elem túlsúlya. Igaz ugyan, hogy a licenciaadónak, valamint a kollektív védjegy tulajdonosának is érdekében áll, hogy védjegyét ne használják gyengébb minőségű árukon, ezt a célját azonban szerződésileg ugyanúgy biztosíthatja, mint például a legalább ilyen fontos célt, azt, hogy a licenciadíjat, illetve a kollektív védjegygyei kapcsolatos térítést megkapja. Ha a jogszabályalkotó ezt a tényállást kivette a szerződési szférából és kötelező jelleggel törvényben mondotta ki, akkor ezt társadalmi érdekből tette, mégpedig azért, hogy védje a közönséget a megtévesztéssel szemben. E jogi norma célja tehát ugyanaz, mint amiért a megtévesztő védjegy önmagában is ki van zárva a védjegykénti oltalomból. Ezért ebből a közérdekű, tilalmi célú rendelkezésből, valamint az egész védjegyállománynak csak kis hányadát (védjegylicencia és kollektív védjegy) érintő normából véleményem szerint semmiképpen sem lehet azt a következtetést levonni, hogy a 8 Bognárné: Üjítók Lapja, 1980. 15. szám, 6. old. 26
