Vida Sándor: Védjegy és vállalat (Budapest, 1982)

III. Idegen védjegyre vonatkozó jog megszerzése (átruházás)

kezően. Természetesen nem vitatható, és éppen én vitatom legkevésbé, hogy a vállalat és a védjegy között szoros gazdasági és jogi kapcsolat áll fenn, ez a kapcsolat azonban korántsem azonos azzal az „elválaszthatatlan” jogi kapcsolattal, amit 1970 előtti védjegyjogunk ismert, ezért érezném éppen ebben a vonatkozásban szükségesnek az árnyaltabb fogalmazást.

A ma egyre szélesebb körben terjedő nézet szerint (ami alatt elsősorban a külföldi szakirodalom vonatkozó fejtegetéseit értem) a védjegy elsősorban és közvetlenül a termékhez kapcsolódik. Ezt a magam részéről azzal egészítem ki, hogy ha ezt a nézetet magunkévá tesszük — s tételes jogunk hivatkozott rendelkezése alapján aligha marad más választásunk, akkor azt kell mondani, hogy a védjegy csak a terméken keresztül, tehát áttételesen kapcsolódik a vállalathoz, hiszen különben nem volna lehetőség a védjegy önálló, tehát a vállalat vagy profil nélkül való átruházására, amit pedig hatályos törvényünk lehetővé tesz.

A Vt. 12. § (2) bekezdés rendelkezéseinek ismertetése során Bognárné az átruházással való megtévesztés mint kizáró feltétel egy további változatára hívja fel a figyelmet, amelyet a törvény indokolása nem említ. Szerinte megtévesztőnek minősül az is, ha az átruházónak van más, az átruházottal összetéveszthető védjegye.50 Ügy érzem, hogy ebben igazat kell adni neki, annak megjegyzésével, hogy ez esetben az átruházási szerződés nemcsak megtévesztő, de fogyatékos is, az átruházó szolgáltatása csökkent értékű, s ha a jogszerző erről nem bírt tudomással, úgy ez okból a szerződést maga is megtámadhatja. Hiszen mit ér számára az olyan védjegyre való jog megszerzése, amelyhez hasonló, azzal összetéveszthető védjegy továbbra is az átruházónál marad?

Ha viszont a jogszerző erről a körülményről nem tudott, akkor Bognárnénak kétszeresen is igaza van, ha az átruházást érvénytelennek tekinti. Hiszen az átruházási szerződés kétszeresen

50 Iparjogvédelmi Kézikönyv 352. old. — Ugyanerre a tényállásra utal Regőczy is, aki „hasonló hangzású, vagy azonos megjelölésre felépített” különböző védjegyekről beszél. Regöczy: i. m. 58. old.

116