Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

Bevezetés

BEVEZETÉS

Ha néhány másodpercre megállunk egy ízlésesen berendezett, neonfényben úszó kirakat előtt, vagy parkírozó autókat veszünk szemügyre, avagy a különféle szaküzletek, illatszerboltok stb. cikkeit szemléljük, az egyes árucikkeket a „Globus”, „Unicum”, „Opera”, „Volga” stb. védjegyek alapján különböztethetjük meg a többi hasonló árutól, vagyis az egyéb élelmiszerektől, szépítőszerektől, autóktól.

Vajon hogyan születik meg ez a sokféle védjegy? Hogyan keletkeznek, hogyan válnak ismertté az egyes védjegyek?

A szakirodalom erre nézve alig ad útmutatást. Védjegyjogi könyvek mégcsak akadnak a hazai és a külföldi szakirodalomban, ezek azonban nem válaszolnak arra a kérdésre, hogy hogyan kell új védjegyet konstruálni. Csupán a bécsi Reif írt 1937-ben „Védjegytechnika” címet viselő ilyen témájú könyvet. Az újabb hazai irodalomban pedig a jelen könyv megírásához is hasznos tanácsokat adó Varga profeszszor reklámról szóló könyve tartalmaz olyan irányelveket, amelyek erről a kérdésről bizonyos útmutatásul szolgálhatnak.

Pedig ilyen tárgyú útmutató feltétlenül segíthetné vállalatainkat új és hatásos védjegyek kialakításában. Különösen az anyag- és áruforgalmi osztályok vezetői, exportfelelősei, propagandistái (reklámszakemberei) meríthetnének sokat belőle.

7