Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)
XI. Reklám és védjegy
piacokon, a magyar áruk versenyképességének biztosítása érdekében hasonló külkereskedelmi propagandatevékenységet kell folytatniuk, mint a velük üzleti versenyben álló kapitalista vállalatoknak. A reklám külkereskedelmi jelentőségéről az egyes reklámfajták ismertetése során még szó lesz. b) A védjegy a reklámban A védjegy maga is reklámeszköz, mégpedig egyike a legrégibb reklámeszközöknek. Akár a mai védjegyek előfutárait, a pompeji pékek kenyérbélyegzőjét, akár az első mai értelemben vett védjegyeket, a porcelángyárak védjegyeit nézzük, megállapíthatjuk, hogy valamennyinek bizonyos reklámhatása volt. Az árun szereplő védjegy az áru egész élettartama alatt üzletszerző, verbuváló, vagyis reklámhatást fejthet ki. Az árun, annak csomagolásán szereplő védjegy elkíséri a fogyasztót otthonába, munkahelyére, magánéletének legintimebb perceibe, és ott összes funkcióját érvényesíti vele szemben. Igaz, vannak olyan esetek is, amikor a vállalatok nem törekednek arra, hogy a védjegyekkel reklámhatást érjenek el, az esetek túlnyomó részében azonban a vállalatok részéről tudatos törekvés tapasztalható a védjegy reklámhatásának kihasználására. A védjegy (reklámozás nélkül!) a legolcsóbb reklámeszközök közé tartozik, hiszen a védjegy belajstromozási költségein és a védjegy-címke előállításával, a védjegynek az anyagba való besajtolásával, bemaratásával kapcsolatos költségeken kívül a védjegy használata más költséggel nem jár. De még olyan esetekben is, amikor a védjegynek több külföldi országban történő belajstromozása folytán az ezzel kapcsolatos költségek számottevők, akkor is figyelembe kell venni hogy az egyszerre jelentkező 20—50 ezer forintos költség 10 éves oltalmi időre eső költség, ezért az ilyen költségnek az egy évre eső hányada már alig bír jelentőséggel.