Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

X. A védjegy rokonai

a) Praktikus alak: Megfelelő-e a csomagolás megoldása? Jók-e a méretei? Kinyitása és kiürítése, szétküldését szolgáló ládázása. raktározása a boltban és a fogyasztónál könnyű és kényelmes-e?

b) Tartósság: Kellő módon védi-e a tartalmat (nedvesség. por, piszok ellen) szállítás és raktározás közben?

c) Az áruval vadó harmonizálása: A csomagolás alapján következtethetünk-e közvetlenül az árura? Harmonizál-e azzal szín és kivitel tekintetében?

d) Tetszetősség: Milyen esztétikai benyomást és vonzerőt gyakorol?

e) Eredetiség: Miként hat a csomagolás optikailag? Szemcsapda céljaira alkadmas-e? Világosan különbözik-e a versenycikk csomagolásától? (Néha éppen ellenkezőleg, az összetévesztés lehetőségének megteremtésére helyeznek súlyt).

f) Értékszuggesztió: Bizalomgerjesztő benyomást kelt-e a csomagolás?

g) Emlékezeti hatás: Megmarad-e a csomagolás az emlékezetben, esetleg tudat adatt is? Alkadmas-e színe, szövege stb. emlékezeti hatás keltésére?

h) Céghatás: Emlékeztet-e a’gyártó cég egyéb termékeire? (Ezt természetesen nem mindig kívánják.) — (Wirz: Wie beurteilt man eine Warenpackung? Idézi: Varga: 210— 211. o.)

A csomagolás és a védjegy között lényeges jogi különbség abban mutatkozik, hogy a magyar jog szerint a csomagolást nem kell az Országos Találmányi Hivatalnál belajstromoztatni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megkülönböztető erővel rendelkező csomagolás nem részesülne jogi oltalomban, vagyis hogy valamely vállalat által meghonosított és a fogyasztók körében ismertté vált csomagolást bárki szabadon utánozhatná. A jellegzetes csomagolás pol-221