Vida Sándor: A védjegy és az ipari termékek értékesítése (Budapest, 1962)

X. A védjegy rokonai

kiváló minőségét és hírnevét, nem Magyarországon beszer­zett árujukat „Paprika Type ungar, edelsüss” elnevezéssel propagálták. Egy másik esetben ugyancsak nyugatnémet iparosok „Echt ungarische Gulasch” elnevezésű konzervet hoztak forgalomba. Ezekben az esetekben a tiltakozások per nélkül is eredményre vezettek. Nyilvánvaló tehát, hogy a védjeggyel rokon, származásra utaló megjelölés a védjegyhez hasonló, értékes gazdasági funkciókat tölthet be, s komoly üzletszerző tényező lehet. 4. MÁRKÁZÁS A védjegy fogalmának tisztázása során már utaltunk arra, hogy a köznapi nyelvben, a kereskedelemben a véd­jegy szó helyett gyakran használják a márka szót. Az elárusítók, de a vevők is gyakran használják a „márkás áru” kifejezést. Minthogy azonban a hivatalos kifejezés, amelyet törvényeink, rendeleteink is használnak, a védjegy, ezért könyvünkben következetesen mindenütt a védjegy kifeje­zést alkalmaztuk. A védjegy fogalmának meghatározása alkalmával arra is utaltunk, hogy a szocialista gazdasági rendben a márka szó új tartalmat kapott. Az egyes iparcikkek márkázásáról szóló rendelet értelmében lehetőség van arra, hogy bizonyos sajátos minőségi követelményeknek megfelelő olyan ter­mékeket, amelyek megkülönböztetést érdemelnek, márka­cikké nyilváníthassanak. A márkacikké nyilvánítás az ille­tékes ipari miniszter határozatával történik. E határozat többek között azt is megállapítja, hogy a márkacikké nyilvánított termék milyen sajátos minőségi (műszaki) vagy egyéb követelményeknek felel meg. A márkacikké nyilvánító határozat alapján az előállító vállalat köteles a „Márka” megjelölést az árun vagy annak csomagolásán 218

Next

/
Thumbnails
Contents